A SARLÓSFECSKE. Micropus apus (L.) 1758.
A SARLÓSFECSKE.
Micropus apus (L.) 1758.
Micropus apus (L.) 1758.
[Hirundo apus L. – Cypselus apus ILL. – Micropus murarius M. & W. – Cypselus murarius TEMM. – Apus murarius LESS.]
Népies nevei: vísító v. vijjogó fecske; nagy fekete fecske; toronyi fecske; fali fecske; hanyi fecske (Csorna, Sopronm.); lábatlan-, kazári fecske (Hevesm.); kaszás fecske; kőszáli fecske (Erdély); hegyi fecske (Sopronm.); kalapács föcske (Hegykő Sopronm.); rácz fecske (Szabolcsm.); felhő fecske (Kolozsvár); eső fecske (Orosháza).
Jegyei: valamivel erősebb mint a füstifecske, sokkal hosszabb szárnyú, rövidebb és nem oly villás farkú; egészben barnásfekete, némi zöldes fénynyel, torka fehéres. Csőre fekete, szemei sötétbarnák, lábai feketésbarnák. A tojó valamivel kisebb. A fiatalok barnábbak, homlokuk fehéresszürke s egyes tollak szegélye is fehéres. (L. I. k. V. tábla és 28. kép.)
Mértéke: H. 17–18; Sz. 18–18,5; F. 7,4–7,8; L. 0,9–1; Cs. 0,6–0,7 cm.
Nyárszakán egész Európában, fel a Sarkkörig, gyakori; sőt Norvégia partvidékén azontúl is költ, itt a 69° é. sz. alatt találták fészkelve s látták a 70° é. szél. alatt is. Kelet-Európában azonban nem hatol magasabbra a 60° é. szél.-nél. Ázsiában szintén előfordul, ámbár többnyire valamivel világosabb tollazatu fajtában (Micropus apus pellinensis) szintúgy Egyiptomban (Micropus apus murinus). Tartózkodási helyekül főleg hegyes vidéken lévő, régi, magas falu várakat, tornyokat, Erdélyben sziklafalakat sőt nagyobb odvas fákat is választ. Legkésőbben érkező madaraink egyike, mely az országos középnap szerint: május 12–13-án érkezik s éppen csak költésével végez, mert augusztus elején ismét távozik tőlünk: Áfrika meleg égövébe. Kényes, gyenge természete sokszor nehéz próbákat szenved át, mikor május végén vagy junius elején, a «fagyos szentek» táján, zordabb időjárás szokott beköszönteni. Többen megfigyelték s 1881-ben junius 11-én magam is kiválóan tapasztaltam Sopronban, hogy hideg, szélvészes időben a környék várfalaiban fészkelő sarlós fecskék nagy számban kerestek menedéket az épületek közt, behatoltak a folyosókra, kapuszinekbe, sőt szobákba, s annyira bágyadtak, elkényszeredettek voltak, hogy számos helyen kézzel fogdosták őket össze. Többeket felbonczoltam akkoriban, de gyomruk kivétel nélkül üres volt. Úgy látszik tehát, hogy a mostoha időben azok a rovarok, melyeket fogdosni szoktak elbujtak s így éhséget szenvedve inségeskedtek, erőtlenedtek el ennyire. Azt is megfigyeltem, hogy ilyen kedvezőtlen viszonyok közt olyan területekre huzódnak, a hol különben nem találhatók, de a hol ugyanakkor – mikor tartózkodási helyeiken élelem hiányában vannak – melegebb idő jár s így ott nem nélkülözik a táplálékot. Ez különösen tavak környékére vonatkozik; így a Velenczei tónál és Fertőnél junius végén is, mikor hire járt, hogy a hegyvidékeken hűvös, szokatlan alacsony légmérséklet uralkodik, gyakran nagy számban láttam repkedni, máskor azonban soha sem találkoztam itt velök.
Kényes voltukat ismerve, annál csodálatosabb, hogy magas északi szélességek alatt is költenek! Igaz, hogy az odavalók körülbelül egy hónappal későbben érkeznek ottani költőhelyeikhez, mint a mieink mi hozzánk; de viszont körülbelül egy hónappal későbben is, vagyis akkor távoznak onnét, mikor a mieink már régen elbucsuztak. Az alkalmazkodás, éghajlathoz való edződés szép példája ez! Csak olyan mint az a gabonaszem, mely pl. Throndhjemben (Norvégia 63° 25' 36" é. szél.) ugyanannyi idő alatt terem, mint Egyptomban; noha másfelől megjegyzendő, hogy az Egyptomban termett szem északon elültetve egyáltalán termést sem adna.
A sarlós fecskék mindig néhány párban, rendesen azonban nagyszámban, valami magas falazatban, toronyban, odvas fákban ütik fel tanyájukat (Erdélyben, Szatmármegyében, Nagy-Somkuton); de Szarvasnál és Nagy-Bojár közelében, a Dráva meredek partjának repedéseiben és üregeiben is fészkelnek, (MOJSISSOVICS: Das Thierleben d. oest. ung. Tiefebenen 127. l.). Fogarasmegyében pedig – CZYNK szerint – sziklafalazat üregeiben. Szerbiában a szemendriai várban annyit találtam, hogy a zsibongó, repkedő, óriási méhrajhoz hasonlító ezernyi ezer madártársaság látványa valóságosan emlékeztetett az északi madárhegyek táján kibontakozó életre. Fészkelő helyeiken mindig kisebb-nagyobb csapatokban, szédítő gyorsasággal repkednek a falak körül, éktelen lármával, folytonos vijjogással támadva minden csendbontóra. Verebeket vagy más odatévedő madarakat mérgesen űznek el, az ember felé szemtelenül csapkodnak, majd a kalapját érintik, igen éles, átható, szakadatlanul hangzó fsz, fsz, szví, szfí, szvír, szfrí szólásukat hallatva. Reptük közben alakjuk csonkaszárú vasmacskához hasonlít. Nemcsak legkitartóbb repülésű, de legsebesebben nyílaló madarunk, mely egy másodperczben képes 89 met. távolságot megtenni. Sebes reptök igen változatos is, mert hol ide-oda ívelnek, kanyarognak, eleresztett szárnynyal, mintegy úszva hánykolódnak, majd meg gyors, reszkető szárnycsapással szelik a levegőt. Szép időben rendesen magasan járnak, borult, felhős napokon alacsonyabban. Fákra, sziklákra ritkán szállnak s akkor is nem úgy mint más madarak, hanem harkályszerűen megkapaszkodva mintegy oda akaszkodnak. Fészkelésre olykor más, lyukban költő, madarak otthonát elfoglalja s megfigyelték, hogy a fiókákat is kidobálja. Leginkább repedésekbe, odvakba, lyukakba építi fészkét, s többnyire megelégszik pár száraz szállal, tollal, melyeket nyálkájával össze-vissza keneget, úgy hogy megszáradva olyanokká válnak, mintha beenyvezték volna. Tojásait junius első felében leggyakrabban találtam. Ezek hosszúkás hengeres idomúak s porczellánfehérek; a fészekalj rendesen két, ritkábban három, sőt négy darabból áll. (XL. tábla.)
Tojásmérték: H 23,2–25; Sz. 15–16,8 mm.
Alighogy a fiókák felnevelődtek s megerősödtek, elhagyja fészkelő helyeit. Igy pl. Léka várából (Vasm.), mint éveken át feljegyeztem, augusztus első napjaiban hirtelen mindannyi eltünik.
Csakis repülő rovarokat, kivált legyeket, kis bogarakat, szunyogokat stb., (Culicidákat, Tipulidákat, Phryganeákat) fogdos. Nagy evő létére* a kellemetlen, sőt káros rovarok pusztításával, azok számának korlátozásával hasznosan működik az ember javára, s megérdemli, hogy bántódása ne essék.
FLORENT PRÉVOST 18 példány gyomrában összesen 8390 drb rovart talált; egy gyomorban a legtöbb, 649 drb volt. Én egyben Agriotes-t (pattanó- v. kovacsbogár) is találtam.
