A HAVASI FÜLESPACSIRTA. Otocorys alpestris (L.) 1758.
A HAVASI FÜLESPACSIRTA.
Otocorys alpestris (L.) 1758.
Otocorys alpestris (L.) 1758.
[Alauda alpestris L. – A. flava GM. – A. nivalis PALL. – Phileremos alpestris BRHM.]
XXIV-ik tábla
HAVASI FÜLESPACSIRTA OTOCORIS ALPESTRIS (L)
HAVASI FÜLESPACSIRTA OTOCORIS ALPESTRIS (L)
Jegyei: pacsirtanagyságú; az öregek: homloka, szemöldöksáva, torka halavány fehéressárga; fejbub és a tollszarvacskák, pofafolt, és a begy fekete; nyaka (felülről nézve), farcsikja halavány szürkésbarnás rózsaszínű, ugyanilyen árnyalatú a különben pacsirtaszerű hát és szárny; a fark feketésbarna, a szélső toll külső szegélye fehér; a középső két farktoll olyanforma, minta hát; csőre fekete, csak az alsó káva töve világos; lábai feketék; szemei dióbarnák. A tojó háta szürkésebb, nem vöröses.
Mértéke: H. 16,4–17,3; Sz. 10,4–11,5; F. 7–7,2; L. 2–2,2; Cs. 1,2–13,4 cm.
Ez a pacsirta Európa, Szibéria és Amerika északi részeiben a hegységeket, fensíkokat, síkságot és tundrákat lakja. Tromsönél, 69° é. szél. fölött, a Flöifjelden 900 méter magasan fészkelve találtam s egy fiatalt, Vadső szigetén a Varanger fjordban 70°4' é. szél. alatt, elevenen fogtam. Néha tél idején meglátogatja Közép-Európát is. A Nemzeti Múzeum példányai Pestmegyében január és február havában lövettek. CSATÓ J. gyüjteményében egy 1856 januárban Ganczágánál ejtett példány van, melyet BUDA ELEK 30-as csapatból kerített. BUDA Á. a hátszegi völgyben többször megfigyelte s 1880-ban lőtte is. 1894-ben Kécsán (Torontálm.) lövetett s 1894/5 telén Temes-Kubinnál, hol MENESTORFER gátbiztos csapatban látta. Előbbi példányt LENDL dr. prćparatoriumába küldték. 1897 nov. 27-én Cs.-Somorján is 3 darab lövetett. Lehetséges, hogy a déli megyékben előkerülő füles pacsirták nem északiak, hanem a Boszniában, Bulgáriában és a Kaukazusban költő penicillata fajtához tartoznak, mely valamivel nagyobb, mint amazok, homloka, torka határozottan sárga s nem oly fehéres, a tarkó és nyak halvány meggyszine pedig nem terjed a hátra.
