A RÉTI PIPIS. Anthus pratensis (L.) 1758.
A RÉTI PIPIS.
Anthus pratensis (L.) 1758.
Anthus pratensis (L.) 1758.
[Alauda pratensis L. – Anth. palustris BRHM. – Anthus tristis BAILLY. – Leimoniptera pratensis KAUP. – Anth. sepiarius VIEILL.]
Jegyei: leginkább az erdei pipishez hasonlít, csakhogy valamivel gyengébb, karcsúbb s felső testének barna alapszine olajzöldesbe hajlik, lábai valamivel sötétebbek, barnásabbak; hátulsó karma nyulánkabb, nem annyira hajlott s 1 cm.-nél nem rövidebb. Az előbbi fajtól, melyhez szintén igen hasonlít, főleg őszszel, mikor annak torka nem vörös, de különbözik tőle abban, hogy farcsikja egyszínű, ellenben amazé foltos, mint a hát.
Mértéke: H. 14,5–15,7; Sz. 7,8–8,4; F. 5,9–6,8; L. 2–2,3; Cs. 1,1–1,3 cm.
Európának északi felében honos s átterjed Ázsiába, körülbelül az Ob folyamig. Nálunk való költéséről nincsen tudomásom. A Nemzeti Múzeumban lévő hazai tojásai PETÉNYItől s ZELEBORtól (1852 Fertő) származnának.* Az utóbbiakról több mint valószinű, hogy nem hitelesek. Én a Fertőnél, sem egyebütt, költés szakában nem találkoztam e madárral. Költözködéskor azonban roppant számban, csapatosan jelentkezik s vizes réteken, úgy a mezőkön lépten-nyomon szökkenésszerűen kel fel előttünk, gyors szt, szt, szt hangokat hallatva. Némelykor a felreppenők összevesznek s egy pillanatra egymásra támadnak. Fára ritkán ül s leginkább a fűben futkos vagy a tavak partjain, pocsolyák szélein. Tavaszkor jó korán, a bibiczekkel egyidőben szokott érkezni, az országos középnap szerint márczius 18–19-én, őszszel szeptember végén s különösen októberben közönséges.
Aves Hungarić 77. l.
Leginkább apró férgeket, álczákat, szunyogokat, legyeket, rovarokat, hangyákat eszik s határozottan hasznos.
