A FAKÚSZ. Certhia familiaris L. 1758.
A FAKÚSZ.
Certhia familiaris L. 1758.
Certhia familiaris L. 1758.
Népies nevei: fatetű, famászó (Dunántúl).
Jegyei: teste nem nagyobb, mint a kisebb czinegéké, egészben azonban nagyobbnak látszik, mert farka úgy csőre is aránylag hosszú; főszine fölül barna, fehéren foltozva, pettyezve, alul fehér vagy szürkés fehér; farcsikja rozsdássárga; farka egyszínű fakóbarna, némelykor agyag sárgás árnyalattal; a szárnyon sárgásfehér harántcsík. A tojó alig különbözik a hímtől. A fiatalok fölül barnás fekete-szürke alapszinen szürkés sárgásfehér elmosódott pettyekkel rajzoltak, lábuk világosabb, mint az öregeké. A csőr felső kávája sötét szarubarna, az alsó sárgás; lábai barnássárgák; szemei sötétbarnák. (L. I. köt. X. tábla.)
Helyileg és földrajzilag is meglehetősen változékony, úgy szinezetét mint a csőr, fark és lábujj hosszúságát tekintve. Nálunk két fajtája él: a typikus szinezetű, mely rövidebbcsőrű és farkú, de hosszabb lábujjú, fölül sárgásbarna alapszínű, alul pedig selyemfehér.
Mértéke: H. 12,5–14; Sz. 5,7–6,1; F. 5,3–5,5; L. 1,45–1,57; Cs. 1,3–1,4 cm.
A másik fajta a rövidujjú fakúsz – Certhia familiaris brachydactyla BRHM. 1831 – ellenben hosszabbcsőrű és farkú, rövidebb lábujjú s fölül sötét szürkésbarna alapszínű, alul pedig szürkés, füstösfehér.
Mértéke: H. 12,8–14,2; Sz. 5,8–6,3; F: 5,4–5,6; L. 1,4–1,59; Cs. 1,4–1,59 cm.
Európában és Ázsiában – a Himalajától északra – mindenütt előfordul, kivéve a magasabb északi tájakat. Földrészünkön Skandináviában körülbelül a 63° é. szél.-ig, Oroszországban az 57° é. szél.-ig nyomul. Afrikában, Algériában észlelték. Úgy látszik a typikus példányok inkább északon, még inkább kelet felé és hegyes vidéken, ellenben a rövidujjuak jobban nyugaton és a síkság erdeiben tartózkodnak. Hazánkban közönséges madár s helyenként, pl. Kőszegen, mind a két fajta előfordul. Legszivesebben érdes kérgű, vén, férges fák körül üti fel tanyáját, a hol a harkályok, czinegék, csúszkák és más oduban fészkelő madarak is megtelepesznek. Fenyő és lomberdő közt nem igen válogat, de fiatalos erdőrészletekben nem található Őszszel, télen és tavaszszal kóbor czinege csapatokhoz társulva csatangol s e tarka szárnyas munkásrajok egyik jellemző tagja. Megfigyelhetjük, hogy mindig a fatörzsek töve tájára száll s szökkenésszerűen, egyenesen vagy csavarvonalban, finom fiíszt, fíiszt hangokat hallatva kúszik föl a fára, a vastagabb oldalágakat is átkutatva, fel a sudárig, ekkor a legközelebbi kérges fatörzsre száll s újból alulról kezdi kutató mászkálását. Repte elég gyors, harkályszerű, de nem kitartó s ezért ritkán száll nagyobb távolságokra. Szinezetével remekül alakoskodik a fák kérgén s csak oldalról nézve, mozgása közben vehetjük őt észre. Ezt a gyengéjét tudja is, mert ha megpillant, azonnal a törzs másik oldalára mászik s födözi magát. Márcziusban párosodik s finom szrí-szrű-szrí s egyéb igénytelen hangicsálással beszélget párjához. Április elején először, juniusban másodszor költ. Fészkét többnyire korhadt faágak repedései, a kéreg hasadása közé, odvakba rakja, ritkán két méternél magasabban a föld színétől. Az üregeket rendszerint egészen kitölti fészke anyagával, mely finom ágacskákból, gyökerekből, faháncsból, tollakból, szőrből, száraz szálakból áll. 5–7, kivételesen talán 8–9 tojása fehér alapszinen, rozsdavörös, karminba hajló pettyezésű, különösen a tompább tojásvégen sűrűbben s koszorúsan borítják.
Tojásmérték: H. 16–16,5; Sz. 12–12,4 mm.
Tápláléka apróbb rovarokból, különösen azok petéiből, álczáiból, pókokból, légyfélékből, kukaczokból, férgekből áll. Szükségben apró, finom magvacskákra is reá fanyalodik. Az erdő- és gyümölcsgazdának kiválóan sok hasznot hajt, mert nemcsak hogy a fákat sorrendben szinte végig tisztogatja, aprólékosan, tüzetesen átkutatja, hanem a czinegék munkás rajaival, mintegy czéltudatosan a napokon át bizonyos órákban mindaddig látogatja, míg csak élelmet talál rajtuk, s a munkafelosztás elvének megfelelőleg azokat a káros fajokat pusztítja, melyek a fakéregbe vették magukat, a repedésekbe rakták petéiket s miket az ágak végein élősködő czinegék bántatlanul hagynak. Ezenkívül az is emeli gazdasági jelentőségét, hogy meglehetős szapora s egész éven át nálunk van. Hogy érdemét részletesen is megvilágítsam, elég lesz utalnom arra a körülményre, hogy kiválóan tizedeli az: Orgyia pudibunda; Gastropacha pini; Chimatobia brumata és defoliara lepkefajok szaporodását, melyek hernyói a farügyek legveszedelmesebb ellenségei közé tartoznak.
Így hát szoros kötelességünk ezt a kis madárkát védelmünkbe fogadni.
