A ROZSDÁSTORKÚ CSALÁNCSUCS. Pratincola rubetra (L.) 1758.
A ROZSDÁSTORKÚ CSALÁNCSUCS.
Pratincola rubetra (L.) 1758.
Pratincola rubetra (L.) 1758.
[Motacilla rubetra L. – Sylvia rubetra SCOP. – Saxicola rubetra BECHST. – Fruticicola rubetra MACG. – Praticola rubetra KOCH.]
XXXVIII-ik tábla
KÉKBEGY CYANECULA CYANEGULA (WOLF) ROZSDÁS CSALANCSÚCS PRATINCOLA RUBETRA (L)
KÉKBEGY CYANECULA CYANEGULA (WOLF) ROZSDÁS CSALANCSÚCS PRATINCOLA RUBETRA (L)
Népies neve: csanálcsúcs (Erdély).
Jegyei: kisebb a verébnél; rövid farkát a farkfedő tollak körülbelül két harmad részben borítják; a 2–3–4-ik evező a szárny leghosszabb tolla; farcsikján a tollak erős, feltünő fekete foltozásúak és rozsdás-barnás világos szegésüek; a szélső farktollak tőfele vagy két harmadrésze, néha külső széle is fehér, hegye, s néha a tollak szára is, barnásfekete; álla és szemöldöksávolya fehér; torka halvány rozsdavörös; csőr és lábak feketék; szemei barnák.
Leirása. Öreg hím: felül világos rozsdásbarna alapszinen fekete, erős, hosszúkás foltozású, legjobban a fejtetőn, mely tehát legsötétebb; a szárnyon egy nagy és egy kicsiny fehér folt; az evezők feketésbarnák, világosabb rozsdabarnás szegéssel; a szárnyfedők – a fehérek kivételével – feketék vagy barnásfeketék; a szemöldöksávoly és a pofák alatt a nyakoldalakra nyomuló és itt kissé kiszélesedő sávoly kirívó fehér; a fültájék barna és fekete; a torok, begy világos rozsdavörös; az alsó test fehér többé-kevésbbé, főleg az oldalakon, halványrozsdás, rozsdasárgás árnyalatú. Őszszel alapszínük világosabb agyagsárgásbarna lesz, alsó testök halaványabb s a has fehéres. A tojó szemöldöksávolya nem tiszta fehér, hanem halavány rozsdásbarnás árnyalatú; pofasávolya nem látszik; fültájéka rozsdásfehér és barna; a fej foltozása csak kevéssel erősebb, mint a háté s így alig sötétebb annál; alsó test (torok is) rozsdássárgás fehér, a torok és begy rozsdásabb, valamivel sötétebb; szárnyon egy igen kicsi és egy nagyobb, de nem tiszta fehér, hanem feketésen tarkázott folt van, a kisebbik alig látszik; lábai barnásba hajlók, nem oly feketék. A fiatalok fejteteje feketésbarna világos rozsdás, fehéressárgás szárfoltokkal; hátuk világos agyagbarna, barnásfeketén foltozott; a farcsik felé az alapszín szürkésbe játszik s a foltozás halaványabb; a fehér szárnyfolt kicsiny; a begyen sötétebb foltok látszanak. Első vedlésök után a tojóhoz hasonlítanak s a hímek sötétebb, tisztább szinei csak a harmadik vedlés után fejlődnek ki teljesen.
Mértéke: H. 12,6–13,7; Sz. 7,2–7,5; F. 4,3–4,7; L. 2,2–2,4; Cs. 1–1,2 cm.
Földrészünkön a legtöbb helyen, fel a Sarkkörig, mint fészkelő faj ismeretes s kelet felé az Uralig terjed. Nálunk kaszálókon, árkokkal szelt bokros, nedveses réteken, gazos töltések körül mindenütt előfordul, szintúgy rétekkel határos vágások, sűrű erdőszéleken is mutatkozik. Általában száraz helyeket, kopárságot nem szeret. A neki való területeken, sikságban s a dombvidéken is a bükkfa övéig tanyázik. Az országos középnap szerint tavaszi érkezése: április 10.
Régi fészke tájára mindig visszatér s a gazok, bokrok hegyén ülve, szárnyait meglibbentve, bókolgatva, farkát billegetve, vidám dviu-csekcsekcsek dju-tektek hangon fejezi ki örömét. Tud azonban szebben is énekelni, habár strófája rövid, de csinos, tiszta hangú, dallamosan csengő. Fészkét a fűbe valami bokor, gazos határdomb tövébe, töltéspartba, száraz fűszálakból és lószőrökből rakja s május második felében öt halavány zöldeskék, egyszinű, esetleg némi vörösbarnás foltozásu tojást tojik.
Tojásmérték: H. 16,5–19,5; Sz. 14–15,5 mm.
Úgy tapasztaltam, hogy csak egyszer költ évente. Augusztus második felében már a kukoriczák, kenderföldek, káposztások, sőt a nádasok szélei utazókkal vannak telve, melyek mindig valami növényszál hegyére telepesznek, ha pedig elszállnak, leereszkednek a földszinére s csak akkor emelkednek ismét fel, mikor kinézett új pihenő helyöket elfoglalják. Gyakran látjuk őket rovarok után repkedni, akár a légykapókat s visszaszállni a bokor vagy gaz csúcsára. Szeptember közepén túl nem igen találkozunk már velök. Egyesek Dél-Európában, javarészök azonban Afrikában telel. Tápláléka rovarokból, álczákból, hernyókból, légyfélékből, hangyákból, apró szöcskékből áll. Úgy látszik a káposztán élő hernyókat szorgalmasan pusztítja.
Csinos, kedves madárka, mely úgy is, mint hasznos, védelmet érdemel.
