Költeményei

Teljes szövegű keresés

Költeményei
Költeményei 1870-ben jelentek meg először önállóan, egy kötetben, megválogatva; s azóta már a negyedik pazarfényes és művészi rajzokkal ékes kiadás forog a közönség kezén, egyre szaporodva. Költői egyénisége azonban nem változott: csak hangja lőn teljesebb és terjedelmesebb, csak kifejezése jellemzőbb és határozottabb. A Petőfi hatása, kinek költészete lebegte körül a saját vallomásaként első ifjusága álmait, megérzik rajta, sőt olykor mintha a visszaemlékezés is elevenebben fel-felvillogna gondolataiban és alakjaiban; de a hatás csak irányának általános, népies-nemzeti szinére, a visszaemlékezés csak pár esetleges találkozásra szorítkozik. Költészetére valami vonzó édes mélabú borúl, mint enyhe nap fénye az őszi tájra; mert a költő, a mint maga találóan mondja, a méla érzések rabja. El-elhallgatja erdő szélin a hulló lombok halk zaját, mint hervadó boldog reményi lágyan visszhangzó sóhaját, s el-elméláz az őszi fényen, enyhűlve egy-egy szép emléken. Életének csapásai mélyen belevésődnek szívébe, de nem a szenvedés viharában, csak csillapodtában, a ragaszkodó szeretet és virrasztó emlékezet hímes ecsetével írva, tisztúlva és nemesedve jelennek meg dalaiban. Az ifjúság legszebb éveit, mély hazafibúban élte át, összetört vágygyal, tépett reménynyel, titkos fájdalomban; s férfikorának biztató delén, mikor a hazára újra felderűlt, reá új gyász nehezedett, szép fiatal felesége költözött el; s alig enyhűlt sajgó sebe évek után, alig vigasztalódott lánya mosolyán, hisz neki az anyjáé volt az, mikor elhervadt ő is, szép fiatal virága, és szíve ismét emésztő kíntul, epesztő bánattól vérezett. A haza, szerelem, családi élet reményei, örömei, veszteségei és borongásai ihletik és zendítik meg lantja húrjait: édesen emlékszik vissza a zúgó erdők és magas bércek földére, Erdélyre, benne a kék Szamos kies völgyére, a hol született és először szeretett; s büszkén hivatkozik Attila szabad és dicső népére, a székelyre, melynek a hosszú elnyomás után villámterhes lesz az ébredése, s a naphoz törő merész röpülése. S e viszaemlékezésből és érzelmeiből számos hazafias költeménye fakad, majd felcsattogó ének, mint az Erdély és Hazám, majd eleven, megkapó drámai kép, mint A bujdosó és Hadnagy uram, melynél szebben és tömörebben a fiatal honvéd lángoló hazaszeretetét és hősi halálát senki sem festette. Gyulai általában a legőszintébb rajongással beszél, mint Romhányijában is, a honvédről, kit a honfi-szellem szült világra, a hon veszélye fölnevelt, kinek hű emléke szent örökünk és élő, büszke fájdalmunk; de van elég erkölcsi ereje és férfi bátorsága metsző gúnynyal fordúlni mindazok ellen, kik a honvéd nevével, a hon érdekével vásári zsivajt csapnak. S ama villogó kitörései, melyekkel szatiráiban, a Széchenyieskedőkben és Népszerűségben, meg Romhányija egyes helyein reájok támad, a hazafi mély érzéséről és erős fájdalmáról tanúskodnak. Mert a gúny, a mint vallja és példázza, gyakran csak a könnyek árja, a szívbe fojtva s ott méregre válva. Maga nem népszerűsködik, sőt a népszerűtlenséggel kacérkodik, mikor a nemzet oly kedvenceinek megítélésében is, mint Kossuth, Jókai és Tóth Kálmán, szembeszáll a közvéleménynyel: mégis, szinte akarata ellenére, országos népszerűségre emelkedik, mert magasztos eszmék, önzetlen meggyőződések és igaz érzések vezetik. Fájó keserve olykor hevesebben szólal meg, mint az Óh, nemzetem, és Horatius olvasásakor ódáiban, de szemrehányásának élét akkor is mérsékli honszeretetének gyöngédsége. Szerelmi lírájában is mindig őszinte, közvetlen, igaz, de mindig a méla érzések és nem a lobogó szenvedélyek költője: a reménykedő hit és hitegető remény édes sóvárgása, az emésztő emlékezet és borongó bánat megható panasza csendűl meg húrjain, mint a Virágnak mondanálak, Emlék és Szeretnélek még egyszer látni dalaiban; csak ott lesz élénkebb, derűsebb, napsugarasabb, hol vőlegényi és férji boldogsága megárad, mint a Szeress, édes Marim, Óh, mosolyogj rám és Őszi délután című énekeiben; de talán a legmelegebb, legihlettebb és legmélyebb ama darabjaiban, melyeket fiatal felesége emlékezetének szentel, mint a Budai rózsahegyen, Az akácfák alatt és különösen az Éji látogatás, vagy ama siralmaiban, melyekkel elvesztett leánya fölött kesereg. Az alak és tartalom mindig a legbensőbb összhangba olvad nála: a nemes érzés nemes kifejezéssel párosúl.
Gyulai a népköltészettel is tüzetesen foglalkozott. Jelentékeny érdeme van a Kriza Vadrózsáinak kiadásában, a Kisfaludy-társaság új Népköltési gyűjteményének szerkesztésében, melyhez a népdalokról, balladákról, misteriumokról fölötte becses tanúlmányokat írt: s azonkivül költeményei közt egész csomó népmesét dolgozott fel ép oly naiv kedélylyel, mint művészi érzékkel. Ez apró elbeszélései a magyar gyermek-irodalom legbájosabb alkotásai maradnak.

Gyulai Pál. (1877.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages