Eszthetikai és irod. tört. dolgozatai
Eszthetikai és irod. tört. dolgozatai
A Kisfaludy-társaságnak 1860-ban belső, az Akadémiának már 1858-ban levelező és 1869-ben rendes tagjává levén, a gyakorló költészet mellett a költészet elméletével is foglalkozik. Így készűl akadémiai székfoglalója 1859-ben A műfordítás elveiről és 1870-ben A tragikai felfogásról, ép annyi ismerettel, mint önállósággal; így készűl a Göthe, Schiller és Horác élet- és jellemrajza, valamennyi a hatvanas évek elején; majd 1865-ben a Shakspere kisebb költeményeiről és 1868-ban a Nibelung-ének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről értekezik, a források megválasztásában ép annyi szemességgel, mint a feldolgozásban alakító képességgel. De még értékesebb, mert közvetlenebb érdeket ébreszt kritikai kísérlete a Madách Ember Tragédiájáról 1862-ből, az Arany és Tompa költeményeiről 1867- és 1870-ből, valamint A legújabb magyar líráról 1874-ből, Arany Toldi Szerelméről 1880-ból és Kiss József költeményeiről 1882-ből, meg a Dóczi Harangöntéséről 1886-ból; mindannyi a magyar költészettörténetnek becses adaléka. S mindezt egyenként és együtt, felülmúlják önálló művei. A történelmi hűségről a költészetben 1875-ből, Gróf Széchenyi István és az Akadémia megalapítása 1880-ban, Trefort életrajza 1886-ban, különösen pedig A világirodalom nagy eposzai, két kötetben, 1882-ben, mely irodalmunkban páratlanul áll. A költő és tudós teljes ereje lüktet benne dicsőségesen: gyönyörű szemelvényei mesteri fordításában, terjedelmes olvasottsága könnyű elbeszélésében meglepnek és meghódítanak.
Szász Károly irodalmi érdemei és sikerei révén gyorsan emelkedett. 1865-ben képviselő, két év múlva osztálytanácsos a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban majd pestmegyei, aztán kiskúnsági tanfelügyelő lett, mig 1874-ben visszatért előbbi állására, a fővárosba, s 1875-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki. Mint a közép- és felsőbb tanintézetek vezetője a közoktatás érdekét az irodalom szervezetével egyesítette, s az ő fejlesztő hatásának eredménye, hogy a mai író-nemzedék annyi jeles tagja a tanári pályán működik: írói hírnevök fényt vet e pályára, s pályájok nyugalmat ád az irodalom hatásosabb mívelésére. 1883-ban újra egyháza szolgálatába lépett, mint budapesti pap és dunamelléki püspök; szinte egyidejűleg a Kisfaludy-társaság és az Akadémia másodelnöke lett. Félszázados működése az irodalomban, közoktatásban és egyházban ép oly termékenyítő, mint éltető; nemcsak ragyogása, de áldása volt.
