Jókai élete
Jókai élete
1825-ben február 19-én született Komáromban, hol atyja, Ásvai Jókay József ügyvéd és árvagyám volt. Eleven képzeletét, mesemondó kedvét és tehetségét, vidám humorát, úgy látszik, anyjától, Pulay Máriától örökölte. Ügyességének, csinosságának és gyors felfogásának ellenére komoly és visszahuzódó fiú volt, iskolatársai Jámbornak szólogatták: mintaképe az első eminensnek, ki a komáromi kis kollégiumból, majd Pozsonyból, Pápáról és Kecskemétről a legkitünőbb bizonyítványokat vitte haza s a rajzban is annyira haladt, hogy egy ideig festőnek készűlt. Pápán barátkozott meg 1842-ben Kerkapoly Károlylyal, kivel együtt lakott, és Petőfivel, ki tanulótársa volt s a »képző társulatnál« együtt nyertek jutalmakat. Petőfi a Szín és való című románccal nyerte meg a Kovács Páltól kitűzött két aranyat, Jókainak pedig a Tűz és víz című novellája lett nyertes. Ez idétt már a festészettől mindinkább az irodalom felé fordúlt hajlamával s a tizenhét éves deák egy akadémiai pályázaton is megjelent a Zsidó fiú című drámájával, melyet a bírálók figyelemben részesítettek. Iskoláinak bevégzése után patvaristáskodott Komáromban, majd jurátuskodott Pesten s 1846-ban letette az ügyvédi cenzúrát, de ügyvédi gyakorlatot sohasem folytatott. Petőfi megismertette a fiatal írókkal; a Pesti Divatlapban s az Életképekben megjelent novellái, valamint első regénye, a Hétköznapok, az író világban feltünést keltettek s a közönségnél tetszést arattak; egészen az írói pályára szánta magát s politikai és szépirodalmi lapoknak, különösen az Életképeknek munkatársául szegődött. E népszerű hetilap szerkesztését 1847-ben átvette Frankenburgtól s saját novelláival, de a fiatal irodalom legkiválóbb tagjainak dolgozataival is emelte értékben és érdekességben.
Jókai ifjúkori arcképe. (Saját rajza, 1849.)
Itt kezdődik politikai szerepe is. Petőfivel együtt vezértagjává lett az Ifjú Magyarországnak, fiatal írók nemzeti és szabadelvű politikai egyesülésének; s az 1848-iki márciusi napok mozgalmainak: a népgyűléseknek, a »nemzet kivánatai« szerkesztésének, hazafias tüntetéseknek s a sajtó felszabadításának, mint szónok és ujságíró, egyik főtényezője volt. Szépirodalmi lapjában is, melyet már Petőfivel szerkesztett együtt, a radikális politika szelleme mind nagyobb tért foglalt, mígnem a közélet tornyosuló viharai között a vállalat megszűnt. Jókai akkoriban vette nőül a nemzeti színház kitünő drámai művésznőjét, Laborfalvi Rózát s a menekülő kormányt 1849 elején Debrecenbe követvén, békéltető szellemben megindította az Esti Lapokat.
