Abonyi Lajos
Abonyi Lajos
Befejezésül még két irónkról kell szólanunk, kik a népies novellának legkiválóbb mívelői s mind a ketten, tartalomban és formában, egészen eredetiek. Az egyik Abonyi Lajos (1833–1898). Családi nevén Márton Ferenc, abból a Márton-családból, melyből régi tudósaink, Márton József és Márton István is származtak. Kis-Terenyén, Nógrád vármegyében született, a forradalomban nemzetőr volt s rövid, megyei hivataloskodása után a pestmegyei Abonyban gazdálkodott. Az alföldi magyar nép között élt s ennek a népnek az élete: tárgya költészetének, melyet a tárgy-szeretet melege, éleslátása, érdeklődése és kedvessége jellemez. Falusi kisebb novellái, melyekből négy gyűjteményt adott ki, legsikerűltebb dolgozatai: a magyar természet igaz arcával, tiszta mosolyával köszönt bennök (A Bogár és a Bársony). Költészete a néplélek és népélet százféle jellemző vonásából szövődik, s egészének hatásában az idill derűje és tisztasága érvényesűl. Nagyobb regényeinek (A mi nótáink, Kenyér és becsület, Az utolsó kurucvilág) csak részleteiben adott sikerűltet. Művészi gyakorlata általán fejletlenebb; szerkezetei rendesen szétfolyók és egyenetlenek, mint írásmódja is, melyben a friss és könnyen folyó elbeszélést nehézkes és bonyolódott részletek váltogatják. A másik népies novellista Baksay Sándor (1832–), az újabb kor egyik legjelesebb és legmagyarosabb elbeszélője. Nagy-Peterden született, Baranyamegyében; Csurgón és Kecskeméten tanúlt, Halason tanárkodott s körülbelül harminc év óta kúnszentmiklósi református pap. Tárgyait legszívesebben a protestáns egyházi élet szűkebb és tágabb köreiből meríti (Gyalogösvény, Szederindák). Elbeszélései között az elsők és legjobbak egyike a Patak banya, egy megrázó erővel koncipiált s megható bensőséggel előadott tragikus történet, a protestantizmus sanyargattatásának korából; az egyetlen történelmi novella irodalmunkban, mely tárgyát nem a nagyok, hanem a nép történetéből meríti. Baksay általában kitünő megfigyelő erővel s mulattató és változatos valószerűséggel tárja fel az általa ép annyira ismert, mint szeretett papi, kollégiumi és paraszti kálvinista világnak jellemző vonásait. Felfogása egészséges és nemes; de alakító művészete már fogyatékosabb. Eredeti, gyökeres magyarsága, erős szubjektiv színnel, nyilvánúl előadásában is, melyet, jókedvű terjengése mellett is, erő és fordulatosság tűntetnek ki. Baksay a klasszikus költészetnek is alapos ismerője és jeles tolmácsa. Pharsalia-fordítása akadémiai jutalmat nyert s az Iliász átültetéséből is (magyar alexandrinusokban) külön kötetben adta ki a hat első éneket.
Abonyi Lajos.
