Bánkbán koncepciója, szereplő személyei
Bánkbán koncepciója, szereplő személyei
Bánkbánon kívül írt darabjai megmutatják nekünk az ő bolyongásait, melyekben önnönmagát kereste. Bánkbán az első nyilatkozása, a midőn megtalálta magát. Mindennél, a mi magyar drámaíró elméjében fogantatott, magasabban áll e mű tragikus koncepciója. Magyarországnak külsőleg és belsőleg leghatalmasabb férfia: a deli, lovagias hős, királyi helytartó, legfőbb bíró és személye szerint is országos tekintély, a trón oszlopa, erkölcsénél fogva a trón felett álló, a ki nem képes nagy lényének egész erejével szeretett felesége tisztaságát megvédeni és nyomorúlt pusztulását feltartóztatni, s a ki végül a porban fekve, fejét a földön görgetve, mint egy megkötözött oroszlán üvölti a levegőbe halálos gyötrelme panaszát.
Gertrud és Bánkbán, IV. felv. (Vahot I. Magyar Tháliájából.)
Az ő egész erkölcsi lényének, a melylyel Melinda szendesége teljesen rokon, éppen ellenkezője az a világ, melyben élnie kell, sőt a melynek ő éppen őreül és védelmeül van rendelve. Egyetlen feltétele nincsen meg ebben a világban az ő nagysága érvényesülésének. És e világról beszélvén, értem mind a két végletét: a királyi palota fertőzött levegőjét és a mit ez provokál: az összeesküvést. Mind a kettőben lehetetlen Bánk: családi tűzhelye romba dől, hazája nyomorba, ő maga, noha a legnagyobb, vagy tán mert legangyobb, – lehetetlen mindenikkel szemben. Lénye rokon a Hamletével, a mint hogy egyformán pusztúl is el mindenik: csak a más kezéből kicsavart gyilkos eszközzel lesz gyilkossá. Mindenik kora legnemesebb szíve, legtisztább lovagja és legelőbbkelő elméje. Látszólagos passzivitásban van mindenik, de ez csak a képtelen helyzettel és a lehetetlen feladattal szemben keletkező látszat. Gertrudisnak roppant szellemmel megalkotott végletességei, melyek a nézőt, a kritikust, annál inkább Bánkot is, zavarban hagyják bűnössége iránt, s a mi nem egyéb, mint a magyar költő véghetetlen gyengédsége egy magyar király felesége, egy királyi asszony iránt, a mennyiben öcscsének a konkrét esetben csak erkölcsi bűntársává teszi: a királyné részességének e bizonytalansága ingatag árnyékká teszi Bánk méltó bosszújának tárgyát és célját. Sejti, hogy a királyné borította rá a gyászt, tele van homályos vágyával annak, hogy kérdőre vonván megbizonyosodjék gyanújáról és bosszúját rajta tölthesse ki és kap az alkalmon, a mikor ürügye kinálkozik reá s mintegy kényszerítve látja magát arra, hogy öljön. Oly mesteri szövevénye ez a lélektani momentumoknak, melyhez hasonlót még csak Shakspere nagyobb alkotásaiban találunk. Az emberi lélek örvényeinek a fenekére kevés halandó nézett úgy mint Katona József. Azok a látszólagos véletlenségek, hogy Bánkot hivatják (tehát nem maga megy boszújára); hogy elküldik s aztán mégis ott marasztják, mire ő azt mondja: Vége! de kétkedik abban, hogy itt maradt volna-e, s mindjárt kétkedik abban is, hogy elment volna-e, ha nem marasztják; s mikor elszántan itt maradt, Ottó véletlen bejövetele és kiszökése, mire Gertrudtól el s Ottóra fordúl éktelen dühe, melylyel az ajtót döngeti; most véletlen átkai Meránra, Gertrudis oktalannak látszó támadása ez átkozódás folytán; s csak most, ennyi úgynevezett véletlenség után a bosszú, a királygyilkosság: mind e látszólagos véletlenségek a nagy szituációnak oly tragikus kirajzolása és kihasználása, annyira közel víve a lélekben ágaskodó igazság és indulat az élet szeszélyes valóságaihoz, minőre csak a legnagyobb költői elmék imaginációja képes.
E jelenetben hág a tragédia izgalmainak tetejére. Aristoteles félelme itt valósággá válik. Az ötödik felvonásban a megindító elemek lépnek előbbre s Bánk siralma Melinda holttestén a világirodalom fényességeihez tartozik. E két részen kívül még egy harmadik adja e tragédiának nagy jelentőségét: a békételenek felvonása, a melyben a magyar politikus ember két pólusa: a királyhűség és a nemzeti elkeseredés örök időkre, halhatatlanul meg van örökítve, s az is, hogy ez a látszólagos ellentét, forrása, anyaga és motivumai szerint, ugyanaz és a legkönnyebben csap egyik át a másikba és viszont.
Katona József mellszobra Kecskeméten.
A tragédia gyengeségei a kezdő, az útját még mindig kereső író gyengéi. A bizonytalanság az indításban, a mely egy kissé naivul és nagyon is bőbeszédűen, mértéktelenűl feltüzelve és erőszakosan féken tartva hozza szemünk elé a hősét. Gyenge eszközök a mű szerkezetében Biberach, Izidóra és Melinda. Csökkenti a szövevény feszítő erejét, hogy Bánk és a királyné csak későn kerűlnek szembe.
