Kovács Pál
Kovács Pál
Ugyan e körbe tartozik Kovács Pál (1808–1886.) is, ki orvosnövendék-korában Kazinczy és Kisfaludy Károly biztatásai között lépett fel az irodalomban, majd Győrre kerűlt, megalapította a Hazánk című lapot, s orvosi és társadalmi működésével köztiszteletet, örökké derűlt kedélyével általános szeretetet vívott ki. Irodalmunkban Fáy és Kisfaludy modorában, több mint félszázadon át kifogyhatatlan termékenységgel adott víg elbeszélései és vígjátékai teszik emlékezetessé. 1827-től kezdve alig jelent meg folyóirat, a melyben nevével ne találkoznánk (a régebbiek összegyűjtve: Beszélyfüzér cím alatt 1841.). Valamennyin gondtalan életkedv, valami elpusztíthatlan fiatalos derűltség ömlik el. Tárgya nem nagykörű, csak a városi és falusi középosztály életkörében mozog; de itt a részletek kirajzolásában végtelen változatos, nyelvben és szellemben mindig magyaros tud lenni. E téren méltó triászt alkot mestereivel, kikkel siker és kedveltség tekintetében is osztozott. Színművet is sokat írt (összegyűjtve: Thalia, 1883. és Eredeti színművek, 1846.), de kevesebb sikerrel. Vígjátékaiban (pl. Magának akart, másnak kért, Öreg kérők egy-egy felvonás) a beszélyíró jótulajdonságaival: a gyorsan perdülő helyzetek mozgalmasságával s az élénk párbeszédek jóízű komikumával, még tudott hatást kelteni, de a komolyabb bonyodalmak szövéséhez nem volt tehetsége; korszerű elemeivel csak a Nemesek hadnagya című (»népszerű dráma« 5 felvonásban) aratott némi tetszést.
Kovács Pál.
