Czuczor munkái
Czuczor munkái
Ámde ekkorra már megírta az Augsburgi ütközetet 1824.), a mely Kisfaludy Károly barátságát szerzé meg számára; kiadta az Aradi gyülést (1828.) s a Bolondot (1833.), sőt a Hunyadiász terveit is szövögette, s e célból Kovács Tamás apát segítségével már előbb beutazta az Al-Duna vidékét, tanúlmányozván a nándorfehérvári győzelem adatait s a vár környékének helyrajzát. Az Aurora-körrel, kivált Toldyval való barátsága eddigi működésének azt az elismerést szerezte, hogy 1831-ben az Akadémai tagjai közé, négy év múlva pedig segédjegyzőjévé s levéltárnokává választotta. Ennek következtében Czuczor Pestre költözött, a hol Toldy 1836-ban kiadta összes költői munkáit, a melyek között szép számmal voltak már népies dalok is. Éppen ezek, meg világias életmódja, erős nemzeti érzése lázították föl titkos ellenségeit, mert a népies dalokat, e »lírai bíbelődéseket«, úgy fogták föl elöljárói, hogy azok homályt vetnek reá mint szerzetesre. Ellenségei nemcsak saját elöljáróinál vádolták be, hanem a kir. kancelláriánál is; s bár a főapát tőle telhetőleg pártját fogta, a hosszas ízetlenkedések következtében el kellett hagynia Pestet, jó időre. Csak 1845-ben kerűlhetett ismét a fővárosba Győrből, a hol a tanítás mellett részint klasszikusok fordításával (Horatius, Cornelius Nepos, Tacitus), részint nyelvtudományi búvárlatokkal foglalkozott. Emezeknek köszönhette, hogy az Akadémia elhatározván a magyar nyelv nagy szótárának szerkesztését, azzal Czuczort bízta meg. Így nyugalmasb idők következtek reá. Azonban az 1848-ki mozgalmak őt is magukkal ragadták. Lantja nem maradhatott néma a nemzeti küzdelem erőfeszítései között, s megírta a Riadót, az elszánt harc e tüzes lelkesítőjét, a miért Windischgrätz elfogatta s bebörtönöztette. A magyar sereg győzelme s Buda bevétele visszaadta ugyan szabadságát, de nagyon kevés időre, mert a mint a császári sereg elfoglalta a fővárost, Czuczor megint fogságba kerűlt s előbb Budán, majd Kufsteinban kellett raboskodnia 1851 május 22-ig, midőn szabadulásának órája ütött. Most ismét Pesten telepedett meg s itt élt 1866 szeptember 9-én bekövetkezett haláláig a Múzeum-körúton levő Brázay-féle házban, a melynek homlokzatát 1896 ősze óta a költő domború-mellképe díszíti a tulajdonos által készíttetett emléktáblán. Költeményeit Toldy 1858-ban újra kiadta három kötetben; de a nagy szótárnak a melyen haláláig dolgozott, teljes elkészűltét már nem érhette meg.
Emléktábla Czuczor budapesti lakóházán.
Czuczor úgy is mint epikus, úgy is mint lírikus kora nemzeti törekvéseinek egyik legkiválóbb kifejezője. A régi magyaroknak nemcsak hősiségét magasztalja, hanem a koronás király iránti önfeláldozását is; nemcsak a veszélyben forgó alkotmány védelmére hord fel példákat, hanem a nemzet és királya közti egyetértés csodás erejére nézve is. Mégis legállandóbb s legvakítóbb fénynyel ég előtte a Hunyadiak dicsősége. Époszban és rövidebb költői elbeszélésben egyformán megkisérli a Hunyadiak önzetlen hazaszeretetét magasztalni, hogy e keresztyén hősök mintaképül álljanak nemzete előtt a megindúlt politikai küzdelemben. Első két éposza jóformán csak kisérlet s készülődés a Hunyadiász megalkotásához. Kivált az Augsburgi ütközet, a melyben a magyaroknak a németeken 910-ben Augsburg mellett aratott győzelmét beszéli el, csak szárnypróbálgatásnak mondható. A mű négy énekre osztva az Aurorában jelent meg. »Művészi tekintetben – mondja róla maga a költő – minden előkészület nélkül kitörő heves indulatnak szüleménye. Az interesse benne kevés emberi s finom érzésre mutat, s előadása dagályos, epizódok nélkül.«
Czuczor Botondjához. (Aurora, 1833.)
