Politikai szereplése
Politikai szereplése
A politikai mozgalmak nemsokára más irányt adtak munkásságának. 1847-ben, mint az ellenzéki kör egyik legtekintélyesebb tagja, a kör által kiadott Ellenőr című zsebkönyvet szerkesztette. Ugyanez évben újra elvállalta a nemzeti színház igazgatását, de erről már a következő év júliusában lemondott. Ekkor ugyanis a Kossuth Hirlapjának szerkesztését vette át, mely aztán egész munkaerejét lefoglalta. A szabadságharc után Vörösmartyval együtt bujdosott. Az a néhány költemény, mely bujdosása idejéből való, hű tükre lelke feldúlt állapotának. A Fohászkodásban (1849.) keserű iróniával kéri számon istentől az áldozatokat. Majd Jóslatában (1850.) egy véres végítéletet fest, mely az embert újra emberré teszi s a szabadságot trónjára fogja emelni. E sötét hangulat lassanként átolvad a megadás elégiai érzetébe, mely hattyúdalában, a Nyugasztalóban (1851.) azzal a tudattal enyhíti a jelen fájdalmát, hogy a szenvedő erény elégtételt fog kapni az örök bíró ítélőszéke előtt. S itt végződik Bajza pályája. A sok hányatás, meg közállapotaink reménytelensége megzavarták lelke épségét, egykor oly éles elméjén tompultság vett erőt s így halt meg kínos évek multán Pesten 1848 március 3-án.
