Jósika külföldön
Jósika külföldön
A forradalom kitörése Szurdokon, II. Rákóczy Ferenc írása közben találja. Mint Közép-Szolnok megye követe megjelen a kolozsvári országgyűlésen, mely a két ország egyesűlését kimondja: majd Pestre megy, s mint a főrendiház és honvédelmi bizottság tagja működik. Aztán követi a kormányt Debrecenbe, s részt vesz 1849-ben a függetlenségi nyilatkozatban és a kegyelmi főtörvényszék bírája lesz. A nemzeti gyász napjaiban külföldre bújdosott, mig itthon az elnyomás urai halálra ítélik és ki is végzik in effigie. Jósika előbb Brüsszelben, utóbb Drezdában él, s a magyar emigráció törekvésének, a nemzeti eszméknek tevékeny és lelkes védelmezője az európai sajtóban. Kossuth egyik serény és lángoló híve. De elbeszélő tollát is felveszi újra, még előbb, s már 1853-ban megjelenik Esztere névtelenül, nagy örömére a magyar közönségnek, mely a névtelen írót rögtön fölismeri. Ettől az időtől fogva haláláig, 1865-ig nyúlik pályája második fele, mely épp oly termékeny mint az első, ha nem is oly fényes. Mert a Scott bölcs tanítványa, a mint Toldy nevezi vala, mindinkább a romanticizmus útvesztőiben bolyong. Olvasói még élvezik, ha bírálói egyre több kifogást emelnek is ellene. Röpiratában A regény és regényitészetben, 1859-ből, valamint utolsó művében, Emlékirataiban 1865-ben, a maga védelmére kel, de sikertelenül: a magyar regény atyja a romanticizmus túlzásaiba hanyatlott, a magyar regény pedig az elbeszélő stíl és ízlés fejlődése következtében már nagyot haladt.
Jósikáné, Podmaniczky Júlia.
Hatása mégis korszakos. Legjobb regényei az első időből valók: Abafi, Zólyomi, Az utolsó Báthory közvetlenül a régi Erdély emlékeiből szövődik. Maga is Báthory-vér levén, különös szeretettel a Báthoryak korához fordúl: Báthory Zsigmond, István, Gábor egymás után kelnek új életre tolla alatt s velök a Bethlenek, Bánffyak, Bornemiszák, Kendiek, Kamuthyak, Kornisok, Jósikák, Imrefiek régi hatalmuk és szerepük fényében támadnak fel, törekvéseikkel, szenvedélyeikkel, melyekbe egész Erdélynek szenvedélye és törekvése egyesűl: hogy ne ragadta volna meg a mi közönségünket? Aztán fölkelnek és új életre támadnak Mátyás a maga nagyjaival és haderő vitézeivel, a mikor A csehek Magyarországon és a Hat Uderszky-leány megjelennek. Majd a későbbi időben Nagy Lajos és az Anjouk egész százada, büszke, erőszakos oligarcháival, Eszterben és a Magyar kényurakban II. Rákóczy Ferenc a legnemesebb fejedelem, regényes korrajzok keretében. S bár az utóbbiak nem is állanak a művészi alkotás ama színvonalán mint Jósika legelső regényei, már nemzeti hőseiknél fogva is élénk érdeklődésre találnak. Ezt az érdeklődést Jósika harminc esztendőn keresztül több mint száz kötet regénynyel mindvégig meg bírja őrizni, a nemzet hálás elismeréséig s a közönség lelkes jutalmáig. Költészete egy gazdag világ, teli férfias hősökkel, magasztos női jellemekkel, teli képzeletének leleményeivel és meséinek pazar bőségével, eleven, színes, részletező tájrajzokkal, a történeti múlt minden külsőségének megkapóan hű környezetével a világfi előkelő társalgásának könnyű csevegéseivel, a lélek beható, finom észleléseivel, különösen a szerelmnek annyi meg annyi változatos előállításával, szinte valamennyi saját tapasztalásából egészen a második felesége eszményi szerelméig; annak a tüneményes nőnek szerelméig, ki a Rachel kitartó hűségével egy évtizeden át várt reája, ki bujdosásának sebeit hegesztette, haló porait két évtizedig őrizte, s 1894-ben visszatért véle, a két néma utas, az ősök földére, a kolozsvári temetőbe: mennyi gyöngéd meginduláson és viharzáson ment által! A szerelemnek mennyi faja, mennyi alakja jelenik meg regényeiben: Erzsébettől, a bosnya király leányától, s Danica hercegnőtől le egészen Eszterig, a zsidóleányig és Izidoráig, a Deli Markó gyermekéig! Az édes álmok, ábrándok, a panaszos lemondások és vallomások, a tüzes szenvedélyek és vad indulatok annyi szerencsés megérzékítése: együtt egy egész káprázatos világ a romantika illatos levegőjével, csodálatos bűbájaival.
Jósika arcképe brüsszeli lakása idejéből.
Ezt a káprázatos és csodálatos világot Jósika teremtette és reánk hagyta örökül. Legnagyobb dicsősége, hogy előtte voltak regény-kisérletek, de a magyar regény, mint az új kor epopeiája, a maga eszthetikai céljával és művészi alakjával az ő alkotása. S benne nemcsak a műfajt, de a regényirodalmat teremti meg. Ez az ő érdeme, elévűlhetetlen érdeme, s ezen alapszik az ő jogcíme, örök jogcíme a halhatatlanság koszorújára. Ezért ülte meg a Kisfaludy-társaság és Erdélyi irodalmi társaság a nemzeti kegyelet kifejezéseként születésének százados ünnepét.
Jósika első nyugvó-helye a drezdai temetőben.
(Zárókép.)
