Arany János
Arany János
Ugyanekkor jelent meg Arany János első verstani dolgozata, Valami az asszonáncról, melyet a nagy-kőrösi iskola értesítőjében egy másik, A magyar nemzeti vers-idomról, követett. Maradandó becsű fejtegtéseiben a népi formák évszázados törvényeit kodifikálja. A nyilvánosságra hozott eredménynyel első sorban az újabb nemzeti lírának akart szolgálatokat tenni. Ezért hangsúlyozza, hogy a mi idegen formára készűl, az sohasem hathat a nemzet egészére; »mert a nagy többség éppen azt, mi a verset verssé teszi, a ritmust, kénytelen nélkülözni, mi által a költemény zenei része rá nézve elveszett.« Korábbi költőink idegen ritmusú verseit csak idegen zenére lehetett énekelnünk. Pedig a nemzet lírai költészetének mindig összhangban kell lenni a nemzeti zenével, mert csak így lesz formailag és tartalmilag testestül, lelkestül magyar. Ilyen eszthetikai kalauz akart lenni még A magyar népdal az irodalomban és a Népiességünk a költészetben című két töredék. Befejezett dolgozatai közül tisztán népköltészeti tárgygyal foglalkozik a Naiv eposzunk, mely a latin krónikákba temetett népmondákat először vonta ki az irányt tévesztett történelmi vizsgálódás szigora alól és méltányolta tiszta irodalomtörténeti jelentőségük szerint. A népköltészet maradványainak gyűjtése körül mint lapszerkesztő őrködött. E minőségben ismertette a Vedel-féle dán ballada-gyűjtemény angol fordítását és birálta remekül Merényi László két kötet népmeséjét.
Egyes műfajok fejtegetésében kitünőt nyújtott még Gyulai Pál, a ki az ó-székely balladákról, a misztériumokról és népdalokról írt. Utóbbi két dolgozata a Kisfaludy-társaság újabb gyűjteménye számára készűlt. E társaság számára készűlt továbbá Greguss és Dömötör pályaműve a balladáról, Arany László székfoglaló értekezése a népmesékről és Szeberényi székfoglalója a középkori misztériumokról.
