A Népregék és Mondák
A Népregék és Mondák
A Népregék és Mondák 1846-ban, előfizetés útján jelentek meg, mikor még a forradalom utáni irodalom-pártolás, hazafiságból, tömeges előfizetés minden kis verskötetre, nem volt divat és nemzeti demonstráció, méltó meglepetést szült, hogy a még nem hírneves, csak méltó figyelmet ébresztett fiatal költőnek munkájára annyi előfizető jött, hogy az 1000 példány még ki sem kerűlt sajtó alól s az utolsó ívekkel együtt már a második kiadás első íveit kellett nyomatni. Arany Jánosról s Toldijáról még sejtelem sem volt; de Petőfi népies költészete már felcsillant a láthatáron s Erdélyi János Magyar Népdalok és Mondák gyűjteménye már közkézen forgott. A Kisfaludy Károly, Vörösmarty és Czuczor hajlamai a népies felé már előkészítették a közönség ízlését s a népregék és mondák címe magában is kecsegtető lehetett. Nem mondhatjuk, hogy a Népregék és Mondák, akár címöknek, akár – talán a hozzájuk kötött várakozásnak teljesen megfeleltek volna. Több volt bennök a fiatal költő képzeletéből, érzelmességéből, általában alanyiságából, mint a nép meséiből, a mondából s átalában a népies felfogásból, sok a lírai áradozásból, kevés az erős vagy éppen drámai meséből; ámbár egy-egy darab, pl. a már említett Árvalányhaj s még inkább a Jávorfa, kitünő volt éppen ezekben, a többiből hiányzó tulajdonokban s a mondák némelyike, a felső-magyarországi regényes vidéknek részint történeti, részint nép-mondáit szerencsésen alakította s öltöztette fel. Tompa egész költői pályája jellemét s kinyomatát – az átalakuló költészet határmesgyéin állását – az első nagyobb műve tünteti föl legteljesebben; képzelet-szőtte mesék, lírai, olykor érzelgős hangulatokkal, majd erős hazafias érzéssel, majd legyőzhetetlen hajlammal a képlegesség (allegoria) felé s közbe-közbe szerencsésen eltalált népies költői érrel, mindez egyesűl, ha nem bír is egygyé olvadni, a Népregék és Mondák költészetében. A természet rajongó s egyszersmind mély szeretete, a melynek kebelén töltötte s ábrándozta át gyermek- s ifjúkorát, a melytől a mint első benyomásait nyerte, úgy mind végig képeit vette – e regékben is minden lapon, minden sorban érezhető. A természet képlegesítése is túlnyomó s jellemző vonás bennök s következő gyűjteményében a Virágregékben (1854.) e vonás még határozottabban s csaknem kizárólag előtérbe lép.
