Kettős természete
Kettős természete
Voltakép két Petőfi van. Az egyik ott áll a budapesti Dunaparton bronzból, a mint Izsó és Huszár képzelték: a saját napjainak tüzétől áthevült szónokias Petőfi, a mint taps és éljen-riadalom közt a Talpra magyart szavalja, a lelkesedéstől és izgatottságtól elragadott néptribun, a világszabadság és a nemzeti forradalom zászlóvivője.
A másik Petőfi a koltói őskert merengő vendége, a szerelem és a természet költője: ifjú hó a bérceken, hervadozó ősz a grófi parkban, de lángsugarú nyári szíve átérzi az élet kuszált jelenségeiben az örök emberit, átérzi mindazt, a mi édes, a mi szép, a mi nemes halandó létünkben és muló érzelmeit örökkévaló szavakba önti.
