Petőfi világnézete
Petőfi világnézete
Petőfi világnézete sajátságos, erős meggyőződésen alapúlt, mely összefügg demokratikus eszméivel. Az emberiség – így lehetne összefoglalni ebbeli nézetét – folyton fejlődik: a világtörténelem az emberiségnek nevelése és megérlelése. A nagy emberek és a nagy eszmék: ezek az emberiség nevelői. Az emberi míveltség nagy, évezredes munka eredménye, melyet folytatnunk kell. Mindenkinek közre kell működnie benne és mindenkinek nyoma megmarad tetteiben és műveiben, melyekkel hozzájárúlt e közös nagy munkához. »A szőlőszem kicsiny gyümölcs, – írja Petőfi – egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, s ha a kis szőlőszemnek egy nyár kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, a mig megérik. A szőlő a napsugaraktól érik; mig édes lett, hány napsugár lehelte rája élte melegét, hány százezer, hány miljom napsugár? A földet is sugárok érlelik, de ezek nem nap sugarai, hanem az embereknek lelkei. Minden nagy lélek egy ilyen sugár… Érzem, hogy én is egy sugár vagyok, a mely segíti a földet megérni.«
