Arany Szalontán
Arany Szalontán
Jós-álma nem csalta meg: szomorú viszontlátás és szigorú kötelesség várta. Ősz atyját megvakúlva, anyját elbetegesedve találta, ki nehány rövid hét múlva meg is halt s a világtalan öreg ápolásának egész gondja fiára maradt. Hű feláldozásával akarta kiengesztelni tévedését s iskolai pályáját bevégzetlenül hagyva, nem mozdúlt el Szalontáról. Még 1836 őszén megtették korrektornak, első altanítónak, 1838-ban városi segédjegyzőnek, 1840-ben rendes aljegyzőnek. Bár egyideig sokat olvasgatott, ekkoriban ismerkedett meg Shaksperrel és Moličrerel s tán ez ismerkedés eredménye volt Endre király című drámája, melyet (mint a későbbi Perényiek címűt is) csak nevéről ismerünk; de mindezt csak időtöltésnek nézte s életterveiből korábbi ábrándjai egyre jobban tünedeztek. Korán meg is házasodott s az új család gondjai is elfoglalták. Egy szegény árvaleányt vett el, Ercsey Juliánnát, egy jó hű lelket, ki mindvégig nemes élettársa és önfeláldozó gondviselője maradt. Jegyességök egy pár évig tartott; de a legkisebb egyenes költői emléke sem maradt. Csak a kis önéletrajzának néhány egyszerű szava, az Óh ne nézz rám férfias melegsége s forgácsai között a Nőmnek írt kis töredék vet egy pár sugárt Arany szívéletének e legbensőbb és talán leggyöngédebb redőibe. Ki tudja, nem inspirálta-e ez a nyugodt, zavartalan boldogság is a költőt (ámbár éppen az ilyen hangulat kifejezésére nem igen találunk húrt lantján) s nem a természetében fekvő, de vándorélményei és bántó emlékei által még tartózkodóbbá lett, még jobban elfinomodott szemérme volt-e az oka, hogy szerelmét még a költészet tükrében is vonakodott a világ elé hozni, s költői megnyilatkozásait elrejtette? Van adatunk hinni, hogy: igen, bár kevés a reményünk, hogy olvashatjuk valaha ifjú boldogságának e titkolt költői emlékeit. A családi és társas élet örömei lelkét nemcsak megnyugtatták, hanem vidámságának forrását is megnyitották. Ábrándjairól lemondott: a közelmúlt kiábrándító emlékeihez csatlakozott új életének derűje. Elégedettnek érezte magát s becsűlni kezdte az életnek ezt a külső és belső nyugalmát. Félretéve könyveit és terveit, élni akart a közönséges emberek sorában családjának, gazdaságának, hivatalának. Szellemi felsősége a tréfában, humorban keres útat s a falusi társaságoknak kedves tagjává lesz.
