Vallásos munkái
Vallásos munkái
Bessenyei minél inkább öregszik: annál nyugtalanabbul foglalkozik a vallás kérdéseivel. Vére, nevelése, áttérése, lelki emésztődése mind összehatnak vala, hogy értök egész életén át meleg érdeklődést érezzen: hisz első emlékei, gyermeki benyomásainak visszaverődő képe is a vallás örök titkairól rajzolódnak; utolsó küzködései, bánatos szíve gyötrelmeinek fájó kifakadásai is rajtok töprengenek. Pusztai magánosságánál és öregedő koránál fogva természetesen csak fokozódik fogékonysága, hajlama, lekli szüksége a vallásos elmélkedések iránt. Már nem az egyszerű buzgóság, a mi elég 1773-ban A szent apostol Tamás ellenállhatatlan bizonyságáról vagy 1777-ben a Jézus Krisztus haláláról, szóló tanítás lefordítására bírja: hanem valami zaklató lázasság, mibe az igazság és megnyugvás kutatása a remény és vigasz sóvárgásaival olvad össze. Az isten léte, a Szentháromság titka, isten és a világ viszonya, a gonosz eredete és feladata, a lélek és halhatatlansága, a szabad akarat és beszámítás kérdése a Természet világában, a kilencvenes évek folyamából, a Bihari Remetében és az Értelemnek keresésében 1804-ből, ismét és ismét tolla alá kerűl, beszédes bizonyságaként, hogy mennyire izzik egész belseje e nagy problémák kielégítő megokolásának vágyaitól. Szenvedély és szenvedés, a mi hangjában meg-megrezdűl. Mindannyiszor mestere után indúl, de a legtöbbször eltér tőle. Voltaire a francia szellem világosságával és elemző erejével halad következtetéseiben: Bessenyei visszariad a félúton, s eszétől szívéhez menekszik.
