Egy falusi nótárius budai utazása
Egy falusi nótárius budai utazása
De jóllehet e munkái elég kedvező fogadtatásban részesűltek, Gvadányi nem ezekkel szerezte írói hírnevét és népszerűségét, hanem a peleskei nótárius és Rontó Pál kalandjainak leírásával. Amazt Egy Falusi Nótáriusnak Budai Utazása cím alatt még 1787. őszén írta (80 nap alatt de csak 1790-ben bocsátotta közre. Általánosan ismert tartalma rövidre fogva ez: Nagy-Zajtai István peleskei nótárius, mivel még sohasem látta ős Buda-várát s hogy az itélőtáblák »systémáját« kitanúlva majd a falu dolgait is e szerint rendezhesse: »more patrio« azaz lóháton útnak indúl. De útközben sok baj éri. A Hortobágyon bikák kergetik meg, Tisza-Füreden a részeg vasasok ijesztenek rá, majd kántornak nézvén őt, énekeltetik s megtáncoltatják, tovább haladva éjszaka lovastul beledül a Csörszárkába. Ennyi baj után Jászberényen, Czinkotán keresztül végre beér Pestre, s a hídon egy régi tanítványával találkozván, hozzá száll. Másnap sétára indúl s nem győz csodálkozni a két város gyönyörű fekvésén, de nagyon elbúsul azon, hogy régi díszes magyar öltözet helyett férfin, nőn idegen mezt lát, ajkaikról idegen szót hall. Tanítványa elvezeti a főrendek házába, a komédiába, a barátok templomába, mindenütt ugyanazt tapasztalja. Fölteszi hát magában, hogy kigúnyolja őket, s a Duna hídján, hol legtöbben sétálnak, rendre szólítgatja az idegen ruhás népet, férfiakat, nőket egyképen; jelen van a tabáni rác bíró temetésén, elmegy a »Hét Elektor«-ban adott bálba, s mindenütt gúnyolódik nemcsak a ruházat, hanem a furcsa szokások, az idegen életmód és beszéd ellen is. Hazafias bosszúját igy kielégítvén, a török háború hírére sietve haza megy, hol a falu népe ünnepélyesen fogadja.
GVADÁNYI „PELESKEI NÓTÁRIUSÁ”-NAK CÍMLAPJA.
