Gessner idilljei és Bácsmegyey
Gessner idilljei és Bácsmegyey
Ekközben Kazinczy írói munkássága mind nagyobb arányokat öltött. Gessner idilljeit kéziratban már elküldé Báróczynak is, Rádaynak is bírálatra, a mely mind Bécsből, mind Pécelről kedvezően s bíztatólag hangzott feléje. A gárdisták »megsejdítvén az abban lappangó lélek árnyékát«, a fordítás kiadására ösztönözték. Báróczy nemcsak az írót üdvözölte Kazinczyban, hanem a merész kezdőt is, a kinek »isteni tűz melegíti ereit«. »Légy ébresztő példája – így buzdítja őt Báróczy – az elzsibbadt magyar ifjúságnak. Légy második Prometheus: lelkesítsd meg az elevenség nélkül heverő testeket!« Ráday szintén örömmel értesíti, hogy a fordítás egyészen megnyerte tetszését s néhány nyelvbeli igazítást tesz a kéziraton, a melyeket Kazinczy nagy részt föl is használt a kiadásban.
Báróczy és Ráday buzdításai mély nyomokat hagytak Kazinczy pályáján. Ébredező becsvágya azoktól szilárdúlt meg, mivel irányának helyes választását két mestere javalá. E fordítás már kéziratban bizonyos tekintélyt kölcsönöz nevének, s az ifjú írók új jelenségnek tekintik őt és fordítását nem győzik eléggé magasztalni. A munka nyomtatásban csak 1788-ban jelent meg Kassán, ily címmel Gessner Salamon idylliumi, s mindjárt követte szintén Kassán egy, már évekkel ezelőtt megkezdett műve: Bácsmegyeynek öszveszedett levelei, költött történet. Mindkét műve félreismerhetetlenül magán viseli ama kor bélyegét, azt az ideális lelkesűlést, a melynek a német irodalomban legfőbb képviselője Goethe Werthere. Ez irány Kazinczy összes működésén végigvonúl, de kivált a Bácsmegyey levelein, a mely egy rég feledett németet regénynek (Afolf’s gesammelte Briefe) átdolgozása. Kazinczy az eredetinek tartalmát nagyjából meghagyja, csak személyeinek ad magyar neveket s a történet színhelyét teszi magyar földre.
E nagyobb műveken kívül kisebb költeményeket is írt Kazinczy s fordítani kezdte Klopstock Messiását, Stolbergnek és Metastasiónak néhány dalát, Anakreont és Horatiust, sőt Shakespeare német átdolgozásait is. A Báróczy tanácsa, hogy »a méhek sokféle virágról szedik az édes mézet«, vele született fogékony lelkére nem tévesztheté hatását. Sok különféle tárgyú és stílű művet tanúlmányoz és fordít, hogy az előadás legkülönfélébb formáiban gyakorlattságot szerezzen, hogy változatos színt nyerjen stílje, a mely a lelki élet bármely nyilatkozának hű tolmácsa lehessen.
