Kazinczy gyermek- és ifjúkora
Kazinczy gyermek- és ifjúkora
Különösen nagy hatással volt reá nagyapja, Bossányi Ferenc, Biharmegyének egykori főjegyzője s a Mária Terézia alatti két utolsó országgyűlésen ugyan e megye követe, a kinek nemcsak szelíd engedékenysége, humanitása, vallásos jámborsága s felvilágosúltsága vertek erős gyökeret a fogékony fiúban, hanem kivált levélíró, vagy helyesebben levéldiktáló hajlama, mely – mint maga Kazinczy mondja – »örökös passziójává« lőn. Hét éves korában elhagyta a nagyapai házat s atyjához Alsó-Regmecre költözött, a hol öcscsével, Dénessel együtt egy késmárki lutheránus deák kezdte oktatni őket az elemi ismeretekre s a német és latin nyelv grammatikájára. Ferenc csakhamar a bibliát kezdte olvasni magyar s német nyelven s áhitattal hallgatta kora míveltségének színvonalán álló atyjának a közéletből és történelemből vett anekdotáit. Az atya hamar észrevette fiának fogékonyságát, s ezért maga is kedvvel tanítgatta, nevelőjének pedig helyes utasításokat adott. 1768 őszén Késmárkra ment öccsével és tanítójával együtt, s itt játszva és örömmel sajátította el a német nyelvet. Késmárkon mint »donatista« egy évig maradt s a következő évben Patakra ment grammatikára. Itt végezte Kazinczy nemcsak a grammatikai, hanem a syntaxisi, poétikai, rhetorikai és logikai osztályokat is, a honnan 1755-ben a »publicusok« közé lépett, s mint ilyen, theologiát és jogot hallgatott.
A Sáros-Patakon töltött tíz év, jóllehet ismeretei egyben-másban fogyatékosak maradtak, jótékony hatással volt Kazinczyra. Nemcsak az erkölcsi felfogás puritán szigorúsága nyomott kitörűlhetetlen jegyet lelkére, hanem az olvasás és írás szenvedélye is itt nyert hatalmas ösztönt benne. Itt szerette meg a klasszikusokat, Ovidius Keserveit és Metamorphosisát, Vergil Eclogáit s Horatiusnak könnyebben érthető ódáit és epistoláit; itt jutottak kezébe az akkori magyar irodalom újdonságai, a Kartigám és Bessenyei művei; s ábrándozva, álmadozva sétálgatván a Bodrog partjain, egyfelül a görög és latin idill-költők eszményi világa vonzá, másfelül a Rákócziak dicsősége s a pataki vár hajdani emlékei lebegtek körüle. Így mintegy a régi és új szellem együttes táplálékán fejledezett, forrt és erősbűlt.
Atyja katonai pályára szánta őt, de látván, hogy Ferenc arra semmi hajlamot sem mutat, s észrevévén írói tehetségének fejlődő csíráit, arra ösztönözte, hogy Gellert vallási értekezését fordíta le, a melyet még más darabokkal pótolva, ki fog nyomatni az iskolai év végén. Mielőtt azonban Ferenc atyjának ez utolsó kívánságát teljesíthette volna, Kazinczy József 1774 március 20-dikán tüdőgyulladásban váratlanul elhúnyt. De az özvegy Kazinczyné nem hagyta abban a tervet; ő is ösztönözte fiát, hogy akár Gellert vallásos értekezését, akár meséit fordítsa le, vagy bármi mást, a mi tanárainak tetszését megnyerheti. Ekkor Kazinczy először Pray Annaleseiből akart egy részletet fordítani, belátván azonban, hogy a történelmi események kellő megértésére előbb az ország geografiájával kell tisztában lennie, Losonczy Istvánnak a Kis Tükör című ismert munkájához hasonló s jórészt annak adatain épűlő munkácska írásához fogott, mely épen a vizsgálat utolsó órájában jelent meg nyomtatásban, s a tanárok és vendégek között kiosztogatták. A munkát, mely a következő címet viseli, »Magyarország geographika, azaz földi állapotjának lerajzolása, melyet egynehány fő geographusok munkájából kiszedegett és azoknak, a kik hazájokhoz illendő szívességgel viseltetnek, szemeik eleibe terjesztett Kazinczy Ferenc«, csak Szilágyi Sándor superitendens méltatá némi figyelmére, s jóllehet észrevette annak gyöngeségeit, néhány szóval bátorítá a fiatal kezdőt; tanárai ellenben minden becs nélkülinek tekintették. A kelletlen fogadtatás elvette Kazinczy kedvét az írástól s nem kívánta nevét többé nyomtatva látni.
Kazinczy gyermekkor arcképe.
(Az eredeti festmény az Akadémia birtokában.)
