Berzsenyi későbbi munkái
Berzsenyi későbbi munkái
Betegsége és a bírálat óta ritkán nyúlt a lanthoz, szinte elnémúlt. 1825-ben és 1826-ban közölt még három verset az Aurórában és egyet a Kulcsár lapjaiban; utolsó verse pedig, a Majláth János grófhoz intézett óda, 1830-ban kelt. E költemények arról tanúskodnak, hogy az ihlet, ha ritkábban is, de a régi erővel szállta meg mindig. Legutolsó verse egyike legegyénibb ódáinak; a maga költői jellemzését s az újabb költői nemzedék hivatását magvasan fejezi ki, igazi méltó hattyúdal.
eltűnt világom omladékin
| A hideg ész mutatá ki pályám – |
mondja ez ódában s valóban gazdasága mellett ezután csak tanúlmányokkal töltötte idejét és prózát dolgozott. Munkakedve különben visszatért. Különösen Széchenyi hatása ragadta magával, úgy is mint írót, úgy is mint nemes gazdát, s ez a hatás terjed ki életének hátralevő részére. Midőn a Széchenyi alapította akadémia 1830 november 17-ikén a filozófiai osztály első vidéki fizetéses rendes tagjává választá, szorgalmasan kezd e nemzeti intézet számára dolgzni. Ír bírálatokat, kritikai levelezéseket, értekezést a kritikáról, küzdve a romanticizmus szertelenségei és a nyugoti versformák ellen; 1833-ban egy nagyobb értekezést mutatott be Poetai harmonistica címmel. Ebben akarta, úgy látszik, eszthetikai nézeteit összefoglalni, de kár, hogy az ő fényes költői gyakorlata közben szerzett észleleteit nem a maga természetes felfogása szerint fejezi ki, hanem a tanúlmányaiból szerzett eszthetikai ismeretekkel homályosítja el, s a tudományosság kedvéért merev rendszert ád, száraz és alig élvezhető műnyelven. 1833-ban A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól érkezett, Széchenyinek egyenes hatására, a ki Berzsenyit igen nagyra becsűlte s 1830 január 15-ikén kelt levelével megküldte neki a Hitel egy példányát, eszméinek terjesztése pedig külön is felkérte. Berzsenyi már Festetics György törekvéseit is méltányolta, annál inkább lelkesűlt Széchenyi reformjaiért. Az említett értekezés a tagosítás és a népnevelés szükségét hangoztatja; a jobbágyság felszabadítását azonban távolról sem érinti még. – A 30-as évek folyamán az addig törzsökös falusi ember többször megfordúlt az élénkülő fővárosban, sőt Pestre költözését is tervezte, hogy az akadémia munkásságában mentül buzgóbb részt vehessen. Verseinek új kiadását is tervezgette már 1829 óta, de az sem vált valósággá. Betegeskedni kezdett, 1835-ben ismét háborgatta régi baja, s 1836 február 14-ikén szélütés következtében meghalt. Az akadémia még az évi szeptember 11-iki közülésében megülte emlékezetét, Kölcseynek ama remek beszédével, mely nemes hangjával, bánatos vallomásával s végső, engesztelő aposztroféjával egy megindító kibékülés hatását teszi. Somogymegye 1860-ban emléket állított a költő sírjára, mely emlék felavatása az akkori politikai viszonyok közt országos ünneppé vált; Vasmegye pedig 1876-ban születésének százados évfordúlóját ülte meg. 1896-ban Szombathely főterén ércszobrát állították fel, mely Kiss György műve. Életrajzát külön kötetben Váczy János írta meg. (Budapest, 1895.)
Berzsenyei síremléke Niklán
