Berzsenyi költői fejlődése
Berzsenyi költői fejlődése
Költészetét tekintve, módunkban van megjelölni ama főbb tényezőket, melyek érlelték. Berzsenyi már az iskolában Horatiusért és Gessnerért lelkesűlt, ezek élesztették költői adományát; korán megszerette Matthissont is. Magyar mintáinak egyike Kis János volt, kinek emelkedését, mint ugyanazon intézet későbbi növendéke, szemmel kisérhette. Nála láthatta először, hogyan kell lírai eszméket magyarul megverselni. Első rímes versei emlékeztetnek is a Kis János modorára. Tárgyat ,zsenge szerelmei’ nyújtottak neki, ösztönt pedig lelki állapotainak végletes hangulatok közti hánykódása, a szilaj kitörések és a lehangoltság, mélázás váltakozása. De szintén korán és másnevű motívumokkal is megtermékenyíté költészetét a hazafi-érzelem, és csodálatos, hogy a húsz éves ifjú minő mély hevülésre képes. az atyjától vett erkölcsi alap, és a 90-es évek nemzeti fölbuzdulása magyarázza ezt, amely a nemzet jobbjaiban nem lobbant el oly hamar s az írók táplálták is. Maga mondja Berzsenyi, hogy korán nagy dolgok ragadták meg elméjét s azt kisebbekre függeszteni többé nem tudta. Érzé, hogy ezek a tárgyak az óda műformáját kivánják meg s Horatius lantját óhajtá megpendíteni. Ebben magyar mintául Virág Benedek állt előtte. A magyar költészet új irányai közül a klasszikaihoz vonzódott legjobban, hiszen a klasszikai szellem tiszteletében nőtt fel, azt tanúlta atyjától, azt szerette meg Horatiusban, azt látta követve a német költőknél is, és ami irodalmi iskoláink közül is ez mutatott eddig legtöbb eredményt; Virágnál afféle érzéseket látott kifejezve, a milyenek az ő lelkét mozgatták. Ez irányhoz csatlakozott tehát. S első ódáiban egy hang, egy-egy kép, az ódai dikció egy-egy eleme Virágra emlékeztet.Kivált a nyelvre volt szüksége, azt átvette Virágtól, de át is teremtette, gazdagabbá, hajlékonyabbá, szebbé alakította. A prozódiában is, bár forgatta a Rájnis Kalaúzát, a Virág gyakorlatához csatlakozott, a ki minden latinosságot kiküszöbölt már. Egyébként eredetibb tehetség lévén Virágnál, mihelyt a magyar óda tónusát eltanúlta tőle, egészen saját szárnyaira kelt, maga vette a hatást az élettől is és a klasszikai óda mesterétől, Horatiustól is. A nyelvre nézve Kazinczytól is tanúlt, a kinek már 1803-iki első bemutatása előtt jóval lelkes tisztelője volt s a kivel a horatiusi kultusz is összekötötte. Kazinczy példája őt is merni tanította s az ódai dikció merész újítása, tömörebbé, hangzatosabbá tétele jórészt a Kazinczy hatására történt, bár az újításban mindig mérsékelt maradt.
Berzsenyinek fejlődése kezdetén az az alapnézete alakúlt meg, hogy a lírai költészetnek két főbb neme van: egy felsőbb, monumentálisabb, vagyis az ódai nem, és egy alsóbb, egy »Alltagspoesie«, az egyéni indítékok elegiás, reflexiós vagy dalszerű nyilatkozása. Ez a felfogása később is változatlanul megmarad s költői gyakorlatában is kifejeződik, úgy hogy költészete ez alapon oszlik mintegy kétfelé.
