Főúri színházak a múlt században
Főúri színházak a múlt században
A Felvinczy Györgynek 1696-ban adott játékszíni szabadalomlevél becses okirata ugyan a magyar színészet történetének, de nem kiinduló pontja, még kevésbbé a fejlődés egyik határköve a magyar színészetnek. Nincs egyetlen komolyan számbavehető adat, mely előtte létező színészetet sejtetne és ezáltal Felvinczy kisérletének míveltségtörténeti magasb jelentőséget adna. A mi utána következik, az csak annál érthetőbben magyarázza, hogy kész intézményeket nem lehet egyszerre idegenből átültetni. Felvinczy terve hihetőleg még életében dugába dőlt: alkalmas színarabok, ügyes előadók, meg az élet komoly gondjaitól ment s az e fajta mulatságok szükségét élénken érző közönség híjában. Városaink lakossága megelégedett az iskolai drámák előadásával.
A világi színészetet, rendszeres előadásokkal, berendezett színpadokon a XVIII. évszázad harmadik évtizede körül találjuk meg első ízben Pozsonyban s utána Kassán, Budán, Pesten, Brassóban stb. De ezen idegen nyelvű előadásokhoz a magyar színészet fejlődésének első szálai nem fűzhetők.
