Színi előadások 1790–96-ig
Színi előadások 1790–96-ig
Az első előadást 1790. október 25-én Budán tartották meg s a megnyitó darabot (Igazházit) október 27-én Pesten ismételték. Alig hangzottak el a lelkesedés első tapsai, már ott volt nyomukban az elkeseredés érzete, mert a színház albérlője, Unwerth gróf, csak oly föltételek mellett volt hajlandó átadni a német színpadot, hogy ha elfogadják, semmi anyagi előnyökre nincs kilátásuk. Ekkor kibérelték magától a főbérlőtől a budai hídfő melletti fa-színházat s ott tartották, csaknem két évi pihenő után, előadásaikat, azok sorát 1792. május 5-ikén a Talált gyermekkel nyitván meg; majd midőn a grófi albérlő visszavonúlt s ennek jogaiba Busch Jenő lépett (1793. május 23.), ezzel egyezkedtek, hogy meghatározott napokon a pesti Rondellában és a budai színházban (a Várban) játszhassanak. A magyar előadások jövedelme nagyon megcsappant, a mint az országgyűlés Pozsonyba költözött. A vármegyék segélyeit a díszletek és egyéb kiadások emésztették föl. A tagok közt lappangó apró egyenetlenkedések nyilvánosságra jutottak s egy ízben nyílt színpadi botrányban is végződtek. A színészek erkölcsi tekintélye megingott, anyagi ügyeik ziláltakká váltak. Az elhagyatottság érzete hanyagokká tette, a közöny és bizonytalanság elkeserítette őket, s miután az új bérlő panaszaiból ki nem fogyott, s 1796 husvétján megszűnt a három éves kötelezettség – a lelkes, jól induló színtársulat a szélrózsa minden irányában elszéledt.
Ily szomorúan végződött, erélyes vezető hiányában, az első vállalkozás, így fúlt öntüzébe a lelkesedés kitörése. Ha nincs a magyar Thaliának hazánkban ugyanekkor a pestinél állandóbb tűzhelye, meg sem mondhatjuk, mikor vált volna érdemessé a magyar színészet arra, hogy első csarnokát a fővárosban megépítsék!
