Rendszeres irodalomtörténetek
Rendszeres irodalomtörténetek
Az írói lexikonokon kívül rendszeres irodalomtörténetünk is hasonló forrásból ered és táplálkozik s hasonló célra törekszik. Két tervezet nyitja meg a sort, melyeket nagytudományú szerzőik a külföldi tudományos életnek mozgalmasságától ösztönözve bocsátottak közre, de sohasem vihettek ki. A mi szobatudósainkban, theologusainkban, polyhistorainkban is, mikor még a magyar tudománynak nyelve alig volt: uralkodik a nemzeti érzés és kötelesség. A világnak deák irástudói közzé kivánkoznak, de ott a maguk hírével együtt nemzetük becsületét akarják keresni. BÉL MÁTYÁS 1713-ban adja ki Berlinben felhivását a magyar írás, nyelv, bibliai, nyelvtudományi és költői irodalom történetére. Az életét tudós bolyongásban töltött ROTARIDES MIHÁLY 1745. Altonában nyomatja, Prolegomena Historicae Hungaricae literariae címen, terjedelmes, az összes kútfőket ismertető és biráló tervezetét egy nagy munkának, melyben a magyar iskola, tudomány, művészet és irodalom történetét vala megirandó, »nem tűrhetvén a külföldnek hol tudatlanságból, hol rosszakaratból származó helytelen itéleteit felőlünk«. WALLASZKY PÁL, jolsvai lutheránus pap, ki Németországon hozzájutott a Rotarides által gyűjtött nagybecsű anyaghoz, 1785. a Conspectus reipublicae litterarieae in Hungaria című munkájában a magyarországi tudományosság történetének megirását szintén nemzeti feladatnak tekintette. Ez a célzat legvilágosabb kifejezésre jut a legbehatóbb tárgyalást és fejtegetést talál a magyar irodalmi elmélet és történetnek legelső magyar nyelvű kézikönyvében: A magyar literatura esméretében, melyet PÁPAY SÁMUEL a derék veszprémmegyei fiskális 1808. adott ki két kötetben. A munka szellemét megvilágítják bevezető cikkeinek címei: »A literatura széles értelemben; az vagy nemzeti, vagy pedig idegen; célja az oktatás; azt tehát előmozdítani kötelesek a nemzetek; még pedig a nemzetit az idegen felett; arra mutat a tapasztalás is; sőt azt kivánja a nemzetnek önnön maga fentartása; azt a magyar is maga kárával tapasztalja; már ma tehát munkába veszi annak gyarapítását; ámbár azt némelyek ma is ellenzik; de azoknak ellenvetések megcáfoltatik; második, harmadik, negyedik ellenvetésekből is kiforgattatnak.« Ime egy író lelke a paragrafusok címjegyzékében.
Toldy Ferencz arcképe és névaláirása.
