Visino Magyarországban
Visino Magyarországban
A mi Mátyásnak nem igen sikerűlt, hogy hírneves olasz művészt állandóan vagy legalább hosszabb időre Magyarországon megtelepítsen, az megtörtént halála után. VISINO t. i., Mariotto Albertinelli legjobb tanítványa, firencei kereskedőkkel Magyarországra vetődött, hol »sok képet festett«, hogy Vasari szavaival éljek – »melyeket mindenki megbecsűlt.« De e szegény ember kevésbe múlt, hogy pórul nem járt; mert természete olyan volt, hogy szabadon, meggondolatlanul szólt, s nem tudta tűrni bizonyos magyarok alkalmatlankodását, kik telebeszélték fejét és dicsérték az ottani állapotokat, mintha nem volna más élvezet s boldogság a világon, mint fűtött szobákban jól enni és inni, se semmi magasztosabb nagyság s nemesség mint a magyar királyé és udvaráé, s mintha ezeken kivül az egész világ nem volna egyéb mint sár.
»Visino azt találta – így írja Vasari – a mint igazán is van, hogy Olaszországban mégis más a nagyság, a mívelődés és szépség. Megúnta tehát egyszer a bolondságokat s történetesen egy kicsit jó kedvében lévén, kiszalasztotta száján, hogy többet ér egy palack fehér bor, mint itt minden király s királyné fénye, kik valaha ebben az országban uralkodtak. S hogyha szerencséjére nem bízta volna baját egy jóravaló püspök kezére, ki tudott az emberekkel bánni s tudta és akarta a dolgot nevetségre fordítani, Visino megtanúlta volna, mit tesz vadakkal tréfálni; mert ezek a barbár magyarok nem értvén a szavakat, s azt gondolván, hogy valami nagy dolgot mondott és nemzetöket s királyukat gyalázni akarta, a felbőszített nép által minden szánalom nélkül szét akarták őt szedetni. De ama püspök kimentette a bajból, megbecsűlvén e derék embert, s jóra fordítva a dolgot, őt a király kegyébe visszahozta, kit e dolog, a mint meghallotta, nagyon mulatatott. Visinót ezután az országban mindig megbecsűlték s tiszteletben tartották. Szerencséje azonban nem tartott soká, mert nem tudta kiállani azokat a kályhákat s a hideg levegőt, melyek alkatának ártottak s nemsokára meghalt. De életben maradt híre mindazoknál, kik ismerték életében, s kik később látták műveit. Képei 1520 körül készűltek.«
A mint látjuk, az olasz renaissance nem tudott Magyarországon úgy meghonosodni, hogy a nemzet életét áthassa, de egy emberöltővel később, ez a németek révén mégis megtörtént a reformáció által.
