A Dunai Tudós-Társaság
A Dunai Tudós-Társaság
Sajnálnunk kell, hogy Mátyás alakja a róla írt számos epigrammban csak fogyatékos világítást nyer. Pedig e hatalmas lángész a nép szellemében gyökerezett: a humanista fejedelem a népszerű fejedelemmel egyesűl benne. Ha tovább él, vagy ha a nemzeti dinasztiát sikerűl megalkotnia: a humanizmus nemes oltványa a nemzeti törzsben megfoganván, nem marad oly idegen, oly kozmopolita, milyenné a Celtes által (1497-ben) alapított Dunai tudós-Társaság* tagjainál vált. A forma bámulása, a tartalmatlan gondolatjáték lett a mulatsága, a szellem meddő fényelgése foglalta el a humanizmus nemes lelkesedését: eljött a nemzeti nyelv újjászületésének kora. A latin költészetet a XVI. évszáz nemzeti áramlata elfedte; de az irodalmi formák iránt eltompúlt az érzék: e formát századok múltával találta meg a nemesbűlt nemzeti ízlés. A nemzeti irodalom fejlődése kétségtelen igazsággá emelte azt a hitet, hogy a nemzeti élet talajában csak a nemzeti érzés által fölszántott, a nemzeti géniusz által ihletett költészet sarjadhat föl terebélyes fává, mely alatt késő nemzedékek találnak üdülést.
Lásd a Társaság működéséről: Ábel Jenő Magyarországi humanisták és a Dunai Tudós-Társaság, Budapest 1880.
Janus Pannonius.
