Filiczki János
Mélyen alá, vagy szörnyü haragja egy isteni lénynek;
Engem, a boldog anyát, sok magzatu büszke királynőt?
Most hajh! elveszitém jogaram, hajh! porba’ hatalmam!
Mind oda gyermekem is: kit a kard döntött le a sírba,
Kit meg a rabságnak nyom igája le szolga módon.
És panaszolnom nem szabad immár. Tiltja a Végzet,
Mert hiszen elsiratni ilyen gyászt hol van elég köny?