A Tripartitum magyar fordítása
A Tripartitum magyar fordítása
Werbőczy Istvánnal és családjával azonban nem enyészett el Hármaskönyve. Sőt inkább időmultával nemcsak a János király alá tartozott területen, hanem az ország többi részeiben is mindinkább növekvő tekintélyre tett szert; ha nem is törvényes, de szokásjogi erőt nyert. A bíróságok már a XVI. század második felében mindenütt alkalmazták a Hármaskönyv szabályait, miért is magyar nyelvre fordítása szükségessé vált; Weres Balázs, ki azt 1565-ben teljesítette,* vele a magyar jogi műnyelv megalapítója lett. A Hármaskönyvnek egyes tételeire pedig a magyar közéletben idővel úgy hivatkoztak mint alaptörvényekre, s különösen a nemesi szabadságnak abban a formulázásban, melyet nekik Werbőczy a sokszor idézett »primae nonus«-ban (I. rész. 9. cím) adott, éltek tovább a nemzet öntudatában. Nagy érdeme a Hármaskönyvnek, hogy a jog hazánkban magyar maradt, idegen, különösen a római jog, soha ki nem szorította, és hogy ő tette lehetségessé a magyar jog tudományos mívelését. A nemzeti életnek és irodalomnak egyik fontos, szépirodalmunk után talán legmagyarabb ága tehát Werbőczynek köszöni későbbi virágzását.
Megjelent Debrecenben nagy ívrétben.
II. János király címere.
(Werbőczy: Tripartitum-ának első magyar kiadásából.)
