Katonadalok
Katonadalok
Eddigelé egy irányban látjuk haladni Balassit korának énekszerzőivel; magasabban, sokkal magasabban jár, de azért csak belül marad a vallásos, hazafias költészet terén; más ösvényre csak akkor lép, midőn a katona-életről és a természet szépségeiről teljesen világi és egészen dalszerű költeményeket kezd hangoztatni: midőn dicséri az óhajtva várt szép tavaszt, mely megszabadítja a tél unalmas fogságából; midőn magasztalja a pünkösdnek gyönyörű idejét, mely ismét kisegíti rejtekéből Cupidót, és a mely a nagy széles mezőt újra megnyitja a végbeli vitéz katonáknak; midőn dicsőíti a végeket, melyekben Balassi is ott töltötte élete javát, lesen, próbán, véres harcon szerezvén a költői hírnév mellé hadi becsületet is, mert:
A jó hírért, névért,
A szép tisztességért,
Ők mindent hátrahagynak;
Emberségről példát,
Vitézségről formát
Mindeneknek ők adnak,
Midőn mint jó sólymok,
Mezőn széllyel járnak,
Vagdalkoznak, futtatnak.
A szép tisztességért,
Ők mindent hátrahagynak;
Emberségről példát,
Vitézségről formát
Mindeneknek ők adnak,
Midőn mint jó sólymok,
Mezőn széllyel járnak,
Vagdalkoznak, futtatnak.
Ellenséget látván,
Örömmel kiáltván,
Ők kopiákat törnek;
S ha súlyosan vagyon
A dolog harcokra,
Szólítatlan megtérnek;
Sok vérben fertezvén,
Arcúl reá térvén,
Űzőt sokszor megvernek.
Örömmel kiáltván,
Ők kopiákat törnek;
S ha súlyosan vagyon
A dolog harcokra,
Szólítatlan megtérnek;
Sok vérben fertezvén,
Arcúl reá térvén,
Űzőt sokszor megvernek.
E katona- és természet-dalok már élénken emlékeztetnek bennünket provence énekeseire, de a troubadour név joggal csak szerelmi lírájáért, virágénekeiért illeti meg. Sajátságos története van a magyar szerelmi költészetnek; bizonynyal tudjuk, hogy élt, hogy virágzott, hogy a köznép folyton hangoztatta, hogy a míveltek is kedvelték, mégis: Balassi előtt a nevén, a poétikus virágének szón kivül, alig maradt ránk belőle valami.
