III. Toldi Miklós és a magyar mondák.
III. Toldi Miklós és a magyar mondák.
Bármennyire iparkodnak a históriás énekmondók csak a valót beszélni el, előadásukba lépten-nyomon betolakszik az »aranyszájú« monda is. Mint krónikaíró elődeik, ők is lenézik a »parasztság csalfa meséit és a hegedősök csacska énekeit« (Anonymus); de néha minden szabadkozásuk ellenére megejti őket a »hazug« (mert hitelesen nem bizonyítható) mese költői varázsa. Így járt a különben józan fejű s kritikai érzékű Tinódi is, ki a Zsigmond-krónika végén nyiltan megmondja:
Énekben hallottam, vagy volt vagy nem volt,
Tar Lőrinc, hogy pokolba bément volt:
Tar Lőrinc, hogy pokolba bément volt:
de azért meg nem állhatja, hogy – ha csak úgy mellékesen is – el ne beszélje Tar Lőrinc pokoljárásának mondáját.
Népmondák
Ilosvai Péter
Toldi Miklós históriája
Toldi az újabb költőknél
A Toldi-monda kutatói
Szilágyi és Hajmási históriája.
