A kath. egyház és a jezsuiták
A kath. egyház és a jezsuiták
A katholikus egyházra e században szomorú napok következnek. A kolostorok megürűltek, a papság teljes felbomlásban volt. A nemzet jobbjai tapasztalván, hogy a protestáns egyház – iskolái útján – magába szívta a fejlődés és haladás szellemét, s azokat az elveket, melyek az ember életének értékét, gondolkodásának emelkedést adnak: sürgetni kezdték az országgyűlésen (1548-ban és 50-ben) a királyt és a főpapokat, hogy az elhagyott egyházak és konventek javadalmaiból iskolákat állítsanak. Ugyanezt kérték ez időtájt Erdélyben a rendek Izabellától és később János Zsigmondtól.
A nagyszombati egyetem.
Ily körülmények közt az e században alakúlt jezsuitarend, mint Krisztus athlétáinak testülete állott a roskadozó régi egyház védelmére. I. Ferdinánd 1552-ben hívta a jezsuitákat Ausztriába; Oláh Miklós prímás, ki Nagy-Szombatban főiskolát akart alapítani, 1561-ben telepíti oda a jezsuitákat, kik nehány év múlva elhagyják a várost; Báthori István Lengyelországból küld Kolozsvárra 1579-ben tizenkét jezsuitát, s ottani akadémiájukat alkotmányokkal látja el. Az ott 1587-ben felvett négy növendék egyike Pázmány Péter volt. A Jézus-társaságot száműzi ugyan Erdélyből az 1588-iki medgyesi országgyűlés; de az anyaországban, Rudolf király pártfogása mellett, ez időtájt (1586) másodszor is megtelepedtek.
A nagyszombati egyetem első hallgatói.
A XVI. század második felében több helyütt nyilvánúl vágy és akarat főiskolák alapítására. János Zsigmond – ily célból – 1569-ben Ramus Péterrel, a párizsi egyetem hírneves tanárával alkudzik, de Ramus a Bertalan-éji mészárlás áldozatául esvén, a terv meghiusúlt; Oláh Miklós a nagyszombati jezsuita-iskolát egyetem rangjára akarja emelni; de a jövő (XVII.) századra marad e szép feladatok megoldása. Oláh Miklós tervét a prímási széken utóda: Pázmány Péter valósította meg, a János Zsigmondét pedig egyfelől Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, másfelől Lorántfi Zsuzsánna, I. Rákóczi György özvegye. E századnak három fejedelmi alapítványa adott lételt egyfelől a nagyszombati (ma budapesti) egyetemnek, másfelől ma is virágzó két főiskolánknak: a gyulafehérvári (ma nagyenyedi) kollégiumnak és a sárospataki főiskolának.
Pázmány Péter esztergomi prímást nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy a jezsuita-rend kollégiumaival és nemesi fiúnöveldéivel (convictus) ellepte Németországot, s annak délkeleti és északnyugoti részeiben a kath. egyházat az összeomlástól megmentette; sőt némely egyetemek filoz. fakultásait is hatalmába kerítette, pl. Bécsben, Prágában és Freiburgban. »A nemzet díszének emelésére fontosabb eszköznek tartotta egy tudomány-egyetemnek felállítását, melyben a harcias nemzet erkölcsei szelidűlnének és az egyház és állam igazgatására alkalmas férfiak neveltetnének.«
