A nagyszombati egyetem alapítása és szervezete
A nagyszombati egyetem alapítása és szervezete
A lángoló lelkű főpap 1635. május 13-án százezer forint alapítványt tett egy Nagy-Szombatban felállítandó egyetemre, s a főiskolát a Jézus-társaság nagyszombati kollégiumának vezetésére bízta. Ezt a magyar közmívelődésre nagyjelentőségű tényt a király II. Ferdinánd megerősíti s az új főiskolát a szokásos önkormányzati és grádusosztási jogokkal és kiváltságokkal felruházza. Az új főiskola, melynek voltaképen csak két (theológiai és filozofiai) kara volt, csonka intézet vala. Tanfolyamai (facultas) egymás alá voltak rendelve: t. i. legfelül állt a négyéves theologiai tanfolyam; alatta volt a három éves filozofiai folyam és a harmadik karnak számított gimnázium (facultas linguarum). A gimnázium igazgatóját a decanus linguarum cím illette.
A növendék e fokozatokon át jutott a theologiára. Az egyetem, mint a jezsuiták vezetése alatt levő intézet, a rend generálisának és tartományfőnökének, meg a kollégium rektorainak hatósága alatt állott, s ennélfogva nem is volt a tudományoknak az a köztársasága, minők a renaissancekori egyetemek. Hiszen a nagy alapító eleinte a bécsi egyetembe akarta a főiskolát bekebeleztetni, de e szándékától később elállott.
A tantárgyak tanítása tekintetében egészen középkori állásponton maradt az intézet, mert a theologiát aquinói Tamás szerint tanították és a filozofiai karban a fizikát, mathézist, logikát, metafizikát és erkölcsbölcseletet Aristoteles szerint magyarázzák. Az egyes karokban a tantárgyakból nyilvános vitatkozásokat tartottak (pl. a bölcseleti karban évenként ötször), melyeken az egyházi és világi kitünőségek is megjelentek, sőt néha – mint maga Pázmány is – résztvettek. A főrangú családok fiai, kik azelőtt a nagyobb udvarokban levő u. n. lovagiskolákban lovaglást, vívást, lándsadobást s leendő életmódjuknak megfelelő egyéb foglalkozásokat tanúltak, most nagy számmal kezdték látogatni e főiskolát, s a vitákban gyakran kitűntek.
Lorántfi Zsuzsánna.
A jezsuiták filozofia-tanítását jellemzik azok a tételek, a melyeket a baccalaurentusi és magisteri (mesteri) fokozat vizsgálatain vitatnak. Rendszerint chriának való ily tételeket vitattak. »Mi rútabb: pazarló öregnek vagy fösvény ifjúnak lenni?« Voltak egészen meddő kérdések; pl. a freiburgi egyetemen 1623-ban a mesteri fokozatra pályázó 36 ifjú vitatkozott e kérdés felett: »Van-e és hol van a pokolba lejárás? Valószínű-e, hogy a pokol tűzétől források melegűlnek és ércek felolvadnak, mint pionius martir állítja?!« Szakasztott másai ezek a fentidéztük középkori kérdéseknek.
A hittudományi karban működött hat tanár, a bölcseletiben öt, összesen tizenegy tanár évi 300–300 frt fizetéssel. A megnyitás után harmincegy év múlva (1667-ben) jogtudományi (két éves) tanfolyamot is csatoltak az egyetemhez, melynek alapját Lósy és Lippay prímások vetették meg. Ennek a karnak szervezet és ügyrend tekintetében egészen különös helyzete volt: nem volt az egyetembe beolvasztva, sem attól nem volt különálló, természetesen azért, mert a jezsuita-rend – szervezeténél fogva – sem a jogi, sem az orvostudományok tanításával nem foglalkozhatott. A jogi kar tudományos színvonalát mutatja az, hogy pl. a hazai jogból tankönyvet nem használtak, sem előadást nem tartottak, hanem csak diktáltak. Sőt néha nem is maga a tanár diktált, hanem a tanulók közül választott helyettesével diktáltatott. Pázmány egyeteme a fentvázolt állapotban maradt egész a XVIII. század közepéig.
