G. Katona élete
G. Katona élete
Gelej helységben, Mező-Keresztes vidékén született, 1589-ben. Atyját féléves korában elveszté, őt pedig hét éves korában egy nagy emberrablás alkalmával elragadták a tatárok. Egy szolnoki török vette meg kótyavetyén, de egy hónap múlva rátalált az anyja, kiváltotta, s még viselős állapotában tett fogadásához híven, papi pályára adta. Anyja és bátyjai odaadó támogatásával Monokon, Szántón, Göncön, Újhelyen és Patakon végezte tanulását. Patakon még serdülő korában egyhangúlag seniorrá választották; majd a beregszászi iskola tanitójává rendelték elöljárói s e tisztét oly általános megelégedésre viselte, hogy midőn Bethlen Gábor a tiszáninneni ref. egyház részéről egy jó erkölcsű és kiváló képzettségű ifjú kijelölését kérte, a kit külföldi akadémiákra küldjön, a csengeri zsinat Gelejit ajánlotta. 1615. november 14-én érkezett bő útiköltséggel Heidelbergába, a hol két évnél tovább theologiai és filozófiai előadásokat hallgatott s az akadémia tudós tanáraitól rendkívüli leckéket is vett. Visszatérvén, a fehérvári főiskolában tanári széket kapott s nagy lelkesedéssel és eredménynyel egy évnél valamivel tovább tanított; a mellett a fehérvári kisebb templomban a közönség előtt is többször szónokolt, hol a fejedelem az előkelőségekkel együtt nem egyszer megjelent hallgatói közt; nyilvános vitákat is állt, diadalmasan s nemcsak gyakorlatkép, hanem valóságos komoly ellenfelekkel is. A fejedelem ekkor testvérének, iktári Bethlen Istvánnak hasonnevű fia mellé rendelte mentorul; a fiatal gróffal 1619 tavaszán Heidelbergába ment s másfél évvel előbb megszakadt tanulását, kivált a nyelvekben, mathematikában és történelemben, nagy tűzzel folytatta. A spanyol hadak közeledtével Nürnbergbe, majd Prágába vonúlt növendékével együtt, nehány nappal a fehérhegyi csata előtt pedig ezt a helyet is elhagyván, haza jött. Itthon 1621 november 23. a tiszamelléki ref. püspök lelkészszé szentelte, a fejedelem pedig tábori papjává tette, mely nehéz szolgálat nagyon megviselte szervezetét. Mint udvari pap, mellette szolgált Keserűi Dajka Jánosnak, korábban szintén a fejedelem udvari papjának s 1618 óta erdélyi szuperintendensnek. Szigorú és vallási tekintetben türelmetlen püspökével teljesen azonos szellemi iránya lévén, az erdélyi ref. egyháznak súlyos válságok közt való kormányzásában valósággal a püspök jobb keze volt. Az ő indítására és közreműködésével kezdte meg Dajka az egyházi énekgyűjtemény, a híres Öreg Graduál összeállítását, mely nyomtatásban már a Geleji püspöksége alatt, s tőle befejezve, 1636-ban jelent meg. (Irodalmi értékéről alább lesz szó.) Dajka halála után 1633. június 26. az enyedi zsinat egyhangúlag Gelejit választotta püspökké, távollétében s úgyszólván akarata ellen.
