G. Katona prédikációi, és polemikus munkái
G. Katona prédikációi, és polemikus munkái
Maga jegyezte meg, hogy könyveit hagyja maga után gyermekek helyett. Valóban az irodalmi vita terén is első bajnoka volt egyházának s hatalmas könyvekkel szállt szembe az ellenvéleményűekkel. Első volt ezek közt a Praeconium evangelicum két kötete, majdnem ezer-ezer ívrétű lapon (Gyulafejérvár 1638 és 1640) az egész évi vasár- és ünnepnapi evangéliumokat magyarázó prédikációk, számra 212, latin nyelven, nagyrészt polemikus tartalommal a zsidózók, unitáriusok, anabaptisták és katholikusok ellen intézte. E felekezet részéről ugyanis még pár évtizeddel előbb Enyedi György szuperintendens és Csanádi Pál kolozsvári tanár irodalmi harcot indítottak a szentháromság dogmája ellen írt munkáikkal. Csanádit már egyszer, 1617-ben Gyulafehérvártt, Bethlen Gábor és udvara jelenlétében tartott vitatkozáson elnémította Keserűi Dajka, azóta irodalmilag is többen feleltek az unitáriusoknak, de legtöbb készülettel és buzgósággal maga Geleji. Miután a zsidózókkal végzett, 1641-ben Kolozsvárt az unitáriusokkal rendezett nagy vitatkozást, melyen a fejedelem is megjelent családjával és egész udvarával; az unitáriusok részéről Csanádi vitte a szót; a lelkipásztorok, okúlva a szombatosok esetéből, nem mertek eljönni, csak az iskolatanítókat küldték, s így Gelejinek és Bisterfeldnek könnyű volt a diadal. E vitatkozáson előadott érveléséből támadt a Titkok titka című, nagy, rendszeres cáfoló munkája, Enyedi György okoskodásai ellen, a szentháromság tanának védelmére, Rákóczi György fejedelemnek ajánlva. A könyv nagy theologiai jártasságának műve, maró és csúfondáros polemiával, pedáns dialektikával, az ó- és újtestamentumi tanulságok, példák, tekintélyek szabályszerű alkalmazásával dogmatikus tételekről, de morális eszmék nélkül. A mit ebben el nem mondott, s a mi mondani valója a többi felekezetek ellen is volt, mindazt Válság titka című munkájába foglalta, mely három rengeteg nagy negyedrétű kötetben a váltság művét, tehát Krisztus eljövetelét, életét, szenvedéseit és megdicsőülését fejtegető kétszázhuszonnyolc prédikációból áll. Nem igazi, lelkesítő, szívemelő szentbeszédek ezek, hanem sivár polemiák, a szentírásból okoskodó, cáfolgató prédikációk a »tévelygők« ellen, nagy dialektikával, erélyes, szinte kopogó sarkú stílusban, de kevés erkölcsi emelkedéssel, melegséggel és érzéssel. Az isten iránti szeretet inkább a többi hitűekkel való vetélkedésben nyilatkozik. A nyelv bő és áradozó, gyökeres magyarságú, szemléletes, olykor drasztikus, eredeti kifejezésekben gazdag, halmozott jelzőivel, megrakott körmondataival nehézkes kissé cikornyás és körmönfont, de erős és egyéni.
