Káldi György
Káldi György
Katolikus részen e korszak számos kiváló egyházi írója közül a jezsuita KÁLDI GYÖRGY az, a ki Pázmány mellett a legszükségesebb és legmaradandóbb művekkel ajándékozta meg egyházát és hazáját. Nagyszombatban, 1570-ben született, szegény nemes családból. Az egyházi rendbe lépett s előbb mint világi pap működött, huszonnyolc éves korában a jezsuita rendbe lépett át Rómában, a hol két évi növendéksége alatt olaszul is megtanúlt, úgy hogy négy nyelven prédikálhatott. Hazatértekor Erdélybe küldötték; Kolozsvárt, Székelyudvarhelyt és Gyulafehérvárt tanított, míg Bocskai fejedelem 1605 végén a rendet Erdélyből ki nem rekesztette. Gyulafehérvárt kezdte meg a biblia fordítását 1605. dec. 10-én s alig másfél év múlva, 1607. márc. 25-én már befejezte Olmützben, a hová Erdélyből menekűlt. A következő években sok költözés, hányatás várt reá. 1607-ben ismét Erdélyben volt, 1610-ben újolag menekülnie kellett Brünnbe, majd a leobeni, gréci, bécsi kollégiumokban lakott és tanárkodott, s Bécsben 1612 május 27-én tette le negyedik fogadalmát. Grécben és Bécsben irogatta jóval később kiadott vasárnapi prédikációit. Szerzete visszafogadásával 1615-ben haza térvén, Nagyszombatban volt a kollégium első elöljárója, 1624-től pedig a nemes ifjak Pázmány-alapította nevelőintézetét igazgatta. Nagyszombati működésében Bethlen hadjárata kétszer is megzavarta. 1619-ben társaival együtt menekűlt a városból és csak 1621-ben térhetett vissza. 1623 novemberben ismét megszállta Bethlen hada a várost, de a fejedelem akaratából senkinek bántódása nem volt, sőt a szerzetesek több rendbeli figyelmet is tapasztaltak. Mikor decemberben tovább mozdúlt a sereg, rosszindulatú tanácsra Bethlen visszaküldte a városba s a kemény hidegben hegyeken, erdőkön át táborába hozatta a tanácsbeliek egy részét és a szerzeteseket. Ezek közt volt Káldi is, ki a fejedelemmel bátran szembeszállván, mind ezen tettéért, mind a polgárháborúért s a török szövetségért teljes két óra hosszáig szívreható ékesszólással feddette, úgy hogy társai életéért remegtek. Bethlent azonban megillette ez az erkölcsi bátorság. Káldit fejedelmi asztalához ültette, sőt ezer tallért ajándékozott neki a biblia mielőbbi kiadására, s társaival békében útnak eresztette; utóbb is mindig tisztelettel bánt vele. Káldit Pázmány 1629-ben saját kivánságára Pozsonyba helyezte át, hogy a jezsuiták új kollégiumát felépítse. Itt adta ki 1631-ben prédikációinak két kötetét, mely a kollégium nyomtató intézetében készűlt s itt érte a halál folytonos munkálkodás közben 1634. október 30-án.
Káldi György Bethlen előtt.
(Tanner Mihály Societes Jesu [Prága, 1694] című művéből.)
