Illésházy és Thurzó
Illésházy és Thurzó
Illésházy István segíti Bocskait a munka befejezésekor. Együtt érzett a fejedelemmel, de nem arra született, hogy forradalmat indítson; ott volt helyén, hol az ellentétek kiegyenlítésén kellett dolgoznia. A bujdosásból szép levéllel vigasztalja nejét; szereti a sententiás stílt, bibliai idézetekkel s közmondásokkal tarkítja leveleit. Nem azért bölcselkedik, hogy igazolja tétlenségét. »Az alázatosság, az igazság mind az úristen előtt s mind e világ előtt igen dicséretes, jó alázatosan feledni, ez alatt semmit hátra nem hagyni«. Életének programja ez: erélyt s óvatosságot párosítva megbékíti a nemzetet királyával s azon van, hogy testté váljanak az 1608-iki törvények igéi. (Szilágyi közl. u. o. és Károlyi Árpádé Tört. Tár 1883.) Thurzó György volt Illésházy munkájának folytatója. Jobban simult az udvarhoz, mint elődje. Istene és fejedelme ellen embernek tusakodni – így ír nejének – nem méltó s veszedelmes is. De azért ő is igazi közvetítő volt, a kire a legtöbbször mind a két fél haragudott. A Bécsbe küldött levelekben s felterjesztésekben gyakran »tőröket beszél« s ép oly kellemetlen igazságokat mond a köznemességnek, az erdélyi fejedelemnek, vagy a békétlenkedő hajdúvezéreknek. Nagybecsű politikai leveleinek jó része még kiadatlan; nejéhez írt levelei már ki vannak adva. (Kubinyi kiadása. Budapest, 1876. Beőthy Zsolt szépen írt e levelekről. Fővárosi Lapok 1876.) Félig-meddig ezek a levelek is politikaiak; a gyöngéd férj mindenről beszélget nejével, politikáról s gazdaságról ép úgy, mint a családi örömökről vagy balesetekről. Beszélget, mondjuk; mert olyanok a levelek, mintha szeretetreméltó csevegések volnának. A bámulatosan elfoglalt államférfiú kipiheni gondjait, midőn »szerelmes szívéhez« ír. Szinte látni véljük a hatalmas főurat otthonában, a hová minden útjából visszavágyódik s a hol oly türelmetlenül várja életének társa.
