Áttekintés
Áttekintés
A lírai hangulatnak ilyen bús elevenségét, a nyelvnek ilyen művészetét az egész XVII. században hiába keressük a műköltészetben. Ha valahol, a népies irányoknak névtelen költőinél találjuk meg, de ott is csak egyiket másikat, vagy egyikben másikban. Ekkora költői erő és adomány egyetlen írói egyéniségében sincs. Sejtjük, hogy lírikusaink inkább a meglévő példák nyügében, mint tehetségöknek maga alkotta formáiban jelennek meg; sejtjük, hogy líránk szegénységének okát a század fölfogásában és az írók tehetségének alkalmazkodó hajlamában kell keresnünk. Verselésök nem mutat emelkedést, legföljebb gyarapodást. Változatosabbak a sorsok és a strófák, itt-ott jobbak a rímek, elvétve szabadabb a nyelv s közvetlenebb a kifejezés; de általánosságban mind a XVI. század hagyományain élődik. Még legtöbb hatással van rá a népies költészet, melynek elevensége, gazdagsága és költői szépsége elől nem tud elzárkózni. Műköltészetünk tényleg Petrőczy Kata által emelkedik, mig Rimai és Benicki által járt csapásokon halad, Koháry gróf művei nem válnak be a valódi líra termékeinek, Balassa Bálint gróf négy verse pedig csak reményt kelt.
