Zrinyi nemzete jó nevének védelmére kel névtelen levelében, mely egyik leghatásosabb irata. Szellem, tudás, csattanó élc, maró gúny, mély hazaszeretet és nemes önérzet mutatkozik benne, az előadás oly világosságával, a meggyőződés oly erejével, hogy rögtön maga részére nyer; a színlő nagyrabecsűlés, szemrehányás, gúnyolódás, felháborodás és megvetős erős hangviharával játszva, végül a szánalomnak és nevetségnek dobja oda a nagyképűsködő hadvezért. Az ő haragjában és gyűlöletében a nemzet haragja és gyűlölete tombol, mely előtt elfogódva és megigézve állunk meg, mint valami megdöbbentő förgeteg hatalma előtt; de aztán elgondolkozunk és elszomorodunk rajta, mert mint felcikázó villámsugár a sötét elborulás éjszakájába, a XVII. század végleges, létért való küzdelmébe ijesztő pillantást enged vetnünk: micsoda idegenség és engesztelhetetlenség volt a király táborában, mikor az ország védelmére hivatott felek ilyen hangon beszélnek egymásról, mikor a magyar hazafiak nemcsak a török, de a birodalmi vezérek ellen is küzdeni kénytelenek. Montecuccoli és Zrinyi ettől fogva szemközt áll egymással. Mert a megalázott és megsértett olasz feledésre nem, csak bosszúra áhít. Montecuccoli az udvar képviselője, a nagy halogató; Zrinyi a nemzet megszemélyesítője, a merész támadó; Montecuccoli idegen, ki szolgál ,Zrinyi hazafi, az is a legjavából, kinek hazája romlása, nemzete pusztulása, egész faja jövőjének kockáztatása forog kérdésben, s érte nagy őseként az önfeláldozásra kész. Montecuccoli a kitört háborúban, a methodizmus elvei szerint, csak táborozik Óvár, Cseklész, Pozsony alatt s összedugott kézzel nézi, hogy vész el Érsekújvár elestével három vármegyének szinte minden erőssége; mig Zrinyi a varasdi gyűlésen szervezkedik seregével, táborba száll s a törökököket a Szávánál, Buda táján, a Muraközben, Esztergomnál és az elesett Érsekújvárnál egymásután megveri, a hazavonuló nagyvezért üldözőbe veszi, utóhadát elszórja, a keresztyén foglyokat kiszabadítja, Zrinyivárt győzelmesen megótalmazza, a Stájerországba siető tatár csapatot visszanyomja, a kanizsai vidéket be-beszágúldja, s egyszerre Óvár alatt teremve a törökök magyarba öltözött rabló raját megsemmisíti. Minden megjelenése egy-egy diadal, melyet Magyarország és Ausztria népe lelkesedve hall, sőt az egész német nemzet csodálva emleget. Ezek hatása alatt a bécsi kormány kénytelen meghívni a regensburgi tanácskozásba, kénytelen beleegyezni Montecuccoli leghevesebb ellenzésének dacára az 1664-iki téli hadjáratába, melyet ép oly szerencsével, mint eszélylyel hajtott végre.