Gyöngyösi mint megyei alispán
Gyöngyösi mint megyei alispán
A rendek csakhamar belátták, hogy Gyöngyösi ép oly ügyes szóvivője ügyöknek a németnél, mint volt Thökölynél, s így alkalmasnak találván a megye kormányzására, a legközelebbi tisztújításon, 1686. nov. 22-én, alispánnak választották »a főbb embereknek és sok nemeseknek különös kivánságokra«. Ez állásában is 1687. szept. 17-én a megyének a pozsonyi országgyűlésen való képviseletével bízzák meg Muraközi Mártonal, a megye jegyzőjével. 1688. március 3-án alispáni hivataláról le akar mondani s azután székújításkor (november 15-én) »hivatalát a pecséttel együtt letette, a választó szobából kilépett, de a rendeknek hatalmas kérésekre tisztségét ismét felvállalta«. 1699-ben és 1691-ben ismét »hosszasan megjelentette, minő terhére lenne alispánsága, megszabadítását kívánta, de báró Andrássy Péternek és az egész rendeknek nagy kérésére ismét felvállalta«. Így tart ez 1693-ig, a mikor végre sikerült hivatalától megválnia, de ekkor is csak öregségére való tekintetből fogadták el lemondását.
Gyöngyösinek a válságos időkben e hét évi alispánság alatt nehéz volt a helyzete. Gömörmegye egyaránt ki volt téve a török, a német s a felkelő hadak pusztításainak. Hadi sarc, zsold, élelmezés, egymást érték a megye új urai részéről. Közvetitőnek lenni a nép és a helyzet urai között, nem csekély tapintatot, ügyességet, találékonyságot, eszélyességet kivánt. Ezért – mig elődei egymásután váltakoztak az alispáni széken, – nem csekély érdeme Gyöngyösinek, hogy oly nehéz időkben, oly felette fontos és sok körültekintést kivánó állásban hét éven keresztül ki tudta érdemelni a közbizalmat.
A közpályától való visszavonulása idejét költői munkássággal s meglevő munkáinak sajtó alá rendezésével és kiadásával töltötte.
Alig hogy utolsó művét, a Charicliát kiadja, (1700 január 10.), ismét feléje fordúl a rendek bizalma, mely őt 1700. október 4-én Jelenik András helyébe megválasztja alispánnak, mely megtiszteltetést ő vonakodik ugyan elfogadni s öregségére való tekintettel kéri »a hivataltól való megszabadulást«, de reávevén őket, hogy »ha hivatalbéli dolgában némi hiba történne, azt néki ne tulajdonítanák«, – föltételesen egy évre elvállalja az alispánságot, s viseli egészen az 1704. év szeptemberében bekövetkezett haláláig.
Gyöngyösi után nagy család maradt hátra. Fiai közül a már említett Gábor mint kancelláriai tanácsos halt meg 1746-ban, György pedig a papi pályára lépett s Nagyváradon kanonok lett.
