Wesselényi szolgálatában
Wesselényi szolgálatában
Gyöngyösi már 1653-ban mint jónevű ügyvéd ismeretes, s mint ilyen több per elintézésében szerepel. Mindez azonban nem gátolja őt abban hogy 1658-ban gróf Koháry István alatt a hadbírói tisztet elvállalja, melynek oly csekély ugyan a jövedelme, hogy belőle »egyik cselédjét sem sustentálhatja,« mégis megmarad állásában 1664-ig, mikor Wesselényi Ferenccel megismerkedvén, ennek titkára lesz. E hivatal semmi esetre sem volt terhes Gyöngyösire, mert ráért a füleki várbeliek italmérési jogán ejtett sérelmek elintézésére, sőt saját birtokainak rendezésére is. Költői működésének első terméke, a Murányi Vénus is ekkor készűlt és jelent meg, melyet azért adott ki, hogy urának és úrnőjének »szép híreket, neveket szerte-szélylyel az egész világon maradandóságra« segítse. Tehát nem a Murányi Vénus juttatta Gyöngyösit Wesselényi udvarába, mert azt már mint komornyik írta. Mivel Gyöngyösi előadása csaknem a legapróbb részletekig megegyez azzal az elbeszéléssel, melyet Laboureur Wesselényi elbeszélése után írt, feltehető, hogy a murányi vár bevételének és Széchy Mária meghódításának történetét ő is urától hallotta, s azt feldolgozván, a már kinyomtatott munkával kellemes meglepetést szerzett a mű hőseinek, a kik előtt ezáltal nemcsak becsülésben, hanem tekintélyben is gyarapodott.
Gyöngyösi István névaláírása.
Gyöngyösi ezóta maga is érzi a Wesselényi-családhoz való tartozandóságát, kivált midőn Wesselényi egyik hadnagyának, Nagy Andrásnak magvaszakadtával ennek minden javait a »tamquam bene meritae personae« Gyöngyösinek ajándékozta, ezzel jutalmazván meg a hozzá meleg ragaszkodással viseltető komornyikot. Nem az volt a Wesselényi-család és a Gyöngyösi közt levő viszony, a mi az úr és alárendelt között szokott lenni; sokkal több, mert bizalom és becsülés alapján állott Wesselényiék részéről, odaadó hűségen és ragaszkodáson Gyöngyösi oldalán, a kit nemcsak vagyoni állapotjuk titkaiba avattak be, hanem még amaz összeesküvésbe is, mely a murányi várban szövődött, s melynek szálai Lengyelországba nyúltak át. Talán ez volt az az erős kapocs, mely Gyöngyösit Wesselényinek 1667. március 27-én bekövetkezett halála után is megtartotta a Wesselényi-udvarban. Ugyanez év őszén megfordúlt Lengyelországban is egy birtok eladása ügyében, a mikor, úgy mint a következő év tavaszán, Woienszky krakkói kanonokkal is érintkezésbe lépett, a kinek révén már előbb Wesselényi a lengyeleket iparkodott megnyerni szövetségeseinek. Nagy hűségre és ragaszkodásra, de beavatottságra is vall ez a megbízás.
Gyöngyösi István ifjabbkori arcképe.
Ebben az időben veszíthette el Gyöngyösi első feleségét, Baranyay Ilonát. Az urát és nejét veszített költő tehát egész odaadással támogatta özvegygyé lett úrnőjét a murányi várban. De az a bizalom, melyet asszonya részéről élvezett, fölkelté környezetének irigységét, a melyhez az is járúlt, hogy be volt avatva az összeesküvés titkaiba, higgadtsága s a gyermekeire való tekintet minden vehemensebb kitöréstől visszatartotta őt. Ez a conservativizmus gyűlöletes ellenségévé tette a Széchy Máriánál benfentes Nagy Ferencet, Mária »komáját«, a ki áskálódásaival rávette az úrnőt, az ingatag, remegő és ideges asszonyt, hogy Gyöngyösit távolítsa el udvarából. Széchy Mária ezt csak Pozsonyból meri megtenni, onnan értesíti a kegyvesztésről a poétát és Bicsányi István, balogvári tiszttartót (december 18-án), hogy »a volt komornyik, Gyöngyösi István bemegyen baloghi kapitányságra«. Gyöngyösi ide el is utazik december végén s 1669. január 12-én írt levelében igéri asszonyának, hogy »utasítása szerint teljes tehetségével meg akar felelni hivatalának, sőt igyekezni fog asszonya neheztelését is megengesztelni«. Itt, a balogvári magányban fogamzott, meg 1669-ben Gyöngyösi lelkében a Csalárd Cupidó eszméje, a mely nem egyéb, mint vezeklés, s melyről 1695-ben azt mondja, hogy »ennek előtte alkalmas esztendőkkel« iratott.
Családi hagyomány szerint: Gyöngyösi István öregkori arcképe.
Az az 1669. évi május 4-iki szép levél, melyben Gyöngyösi magát azon vádak alól tisztázza, melyek őt a murányi udvarból Balogvárba juttatták, nemcsak arról tesz bizonyságot, hogy Gyöngyösire leverőleg hatott a balogvári kapitányságnak nevezett számüzetés, hanem arról is, hogy fájt neki Wesselényiné udvarától távol lenni s az úrnő kegyeit elveszíteni. Ez a levél azután visszaszerezte neki, a mit elvesztett: a fülekvári életet és Wesselényiné előbbeni gráciáit, talán még nagyobb mértékben, mint annakelőtte. Nem is hagyta el úrnőjét egész a kőszegi internálásig. Kárpótlásul a balogvári számüzetésért s elismerésül a hű szolgálatokért, nem késik az anyagi elismerés sem. Wesselényiné 1669. január 1. Honcsova, Esztrény és Baradna helységbeli rész birtokait adományozza Gyöngyösinek, ugyanez év december 14-én pedig – a balogvári számkivetés évfordulóján – Babaluska nevű gömörmegyei falut, melyet 1200 forint zálogjogon bírt, a »bene meritus« Gyöngyösinek 400 tallérban átengedi s adománylevelében megemlíti, hogy »nemzetes Gyöngyösi István uram… üdvözűlt uramat ő kegyelmét életében egynehány esztendeig … komornyikul szolgálta, ő kegyelmének halála után pedig … elsőben udvarunkban continuálván a komornyiki tisztet, és azután balogi kapitnáynyá levén, esztendeig szolgált azon hivatalában is. »S így beteljesedett Gyöngyösinek a Wesselényinéhez intézett levelében kifejezett óhajtása, hogy »ha fényes napot nem is, nekem is virraszt valami homályos hajnalt valamikor az isten«.
