Trója veszedelme
Trója veszedelme
A trójai háborúról szóló apokrif iratok a római császárok alatt készűltek, a középkorban mint hiteles kútfők kerűltek forgalomba, s egészen háttérbe szorították Homérost. Sok feldolgozásuk közt leghíresebb lett Colonnai Guido, »Messana város bírájának« könyve, mely 1287-ben a salernoi püspök kivánságára készűlt, s valóságos lovagregénynyé kerekedett. Ezt fordította Haller.
Az elbeszélés nem Helena elrablásán kezdődik, hanem az argonauták vállalatán, mely alkalommal először ütközik össze a görög és a trójai nemzet s Trója Jason és Herkules által pusztúl el, királya Laomedon elvész, gyönyörű leánya Exiona Telamon rabnőjévé lesz. Priamos király, ki Tróját fényesebben – valóságos középkori mesebeli tündérvárrá – felépíti, testvére fejében raboltatja el Párissal Helenát. Így tör ki a nagy trójai háború, melynek hőseiről, csatáiról, fegyverszüneteiről, a nagyobb vitézektől egy-egy harcban levágott emberek számáról s a kissé chablonszerű párharcokról, – melyekben nagy szerepet játszik a nyeregből való, gyakran kölcsönös, kivetés – mind pontosan beszámol az író, ki nemes rokonszenvével titokban inkább a vesztes trójaiak részén van. Hektor nagyobb hős és nemesebb mint Akhilles, ki félig orvul öli meg ellenfelét, ép úgy, mint később Troilust is, e második Hektort; Patroklus még az első ütközetben elesik, Akhilles csak későn, Hektor halála után, a Poliksena szerelmeért vonúl félre a harctól, melyet akkor keres föl ismét, mikor Troilus majdnem kiirtja kedves mirmidonjait. Tróját Aeneas és Antenor árúlják el, és a hősök hazatértével végződik a történet, melynek antik kereteit romantikus élet tölti meg; hősi lovagok, női várhölgyek, és Akhilles szerelme a trójai királylányhoz érzelmes történet.
