Ének Esztergom megvételéről
Ének Esztergom megvételéről
Tovább foly a harc s egy-egy hosszú ostrom unalmában, tábori pihenőn vagy egy-egy nevezetesebb hadi esemény nyomában egyre-másra terem az ének. Így a Szatmár vára megvételéről, a Kolozsvár kuruc ostrom alatt, a Magyar városokrul vagy Kuruc tanya című, többé-kevésbbé krónikás modorú versek. Valamennyinél értékesebb az Esztergom megvételérül (1706.) szóló, az egész kuruc költészetnek egyik legszebb darabja. A szerkezet kereksége, az előadás drámai haladása, a nyelv és verselés hangzatossága egyaránt kitünővé teszik. A kuruc tábor mozgalmas képe a bevezetés: Rákóczi a Garam-torokban szállítja meg seregét; maga »persia-szőnyegen, fényes tigrisbőrön« pihen sátorában, mely
Friss, kerek dombon áll a tegnapi nap olta,
Nemcsak az sátor, a domb is csak azolta!
Jó kuruc vitézek csak tegnap dombolták,
A földjét kezekben, süveggel hordották.
Nemcsak az sátor, a domb is csak azolta!
Jó kuruc vitézek csak tegnap dombolták,
A földjét kezekben, süveggel hordották.
Ím a szeretet és hiúság műve: a megható szereteté a fejedelem iránt s azé a büszke hiuságé, hogy a dombról jobban láthassa szép seregét, a nyalka kurucok táborát. Majd végig járja a tábort s kardjával Esztergom várára mutatva, bizton hiszi, hogy
Mire a fényes nap háromszor felsütne,
Hejh, magyar lobogó lesz oda feltűzve!
Hejh, magyar lobogó lesz oda feltűzve!
Úgy is történik. Megindúl az ágyúharc, majd az éjjeli ostom, melyeknek részletei jellemző nagy vonásokkal domborodnak elénk, s mire megvirrad, Rákóczi a győztes kuruc sereg élén örömrivalgás közt vonúlhat fel a várba.
