Palocsay György
Palocsay György
A változatos idő, a rohamosan átalakuló társadalom is élénk emlékezetben tartja, sőt visszakívántatja a régi jó magyar világot, melynek utolsó s egyszersmind legszebb szaka a Rákóczi évtizede volt. Ez az ujításokkal, változásokkal való elégületlenség iratja meg APOR PÉTERrel a Metamorphosist s ezzel foglalkozik több versében báró PALOCSAI GYÖRGY egykori kuruc tábornok is. Mint műkedvelő költő, már kora ifjúságában irogatott verseket; résztvett a spanyol örökösödési háborúban s itt kapott sebei miatt később is szenvedvén, 1707-ben, már mint kuruc ezredes, írta »hol kínban, hol búban« a Szerencse magában szüntelen forgandó kezdetű költeményét, melyben a magyar hadaknak a neustadti harcban részvételét s a híres Csonka bégnek rabságba esését beszéli el hosszan, krónikás modorban. Buzgó részt vett a szabadságharcban, vakmerőségével többször kitűnt s csak jóval a béke megkötése után, Munkácson tette le fegyverét. Aztán nőül vette Bottyán tábornok ifjú özvegyét: gróf Forgách Juliánnát, kihez már korábban is intézett verseket (l. a mellékletek közt), haza vonúlt Palocsa-várába s ott még sok alkalmi verset írt. Legterjedelmesebb a Desőffy Péter ellen írott, ki elkobzott javainak gondviselésére volt kirendelve, s korfestő részleteinél fogva legérdekesebb az Új idő, új világ kezdetű, melyben gúnyosan sorolja fel a németséggel beáradt »najmódit« a viseletben, étkezésben, szokásokban stb., s azzal a sóhajtással végzi: »Adja isten azért, hogy ez a sok újság fordúljon hasznunkra«.
Az elégületlenségbe belecsendűl néha egy-egy érzelmes hang is, mint a Sírva írt levelem kezdetű gyönyörű dal, valamelyik bujdosónak ínségében-nyomorában haza küldött sóhaja; ilyen: A bujdosó Rákóczi s Mikes Kelemen megható Rodostói éneke is. A bujdosók lelke haza jár vigasztalásért, az itthon maradtaké viszont ott borong a Márványtenger körül sokáig, – szinte napjainkig. Ez a kapocs: a hazaszeretet s a szabadsághősök emlékének tisztelete köti össze a nemzet testéről leszakadtakat a hazában küzködőkkel. Koronkint, borús napjainkban legnagyobb költőink idézik fel emléköket, elmerengve dicső küzdelmeiken, vagy lelkesedést tanítva nemes példájokon. Vörösmarty Mikes búja, Petőfi Rákóczija, Arany Rákóczinéja, Rodostói temetője, Lévay Mikese mind e kegyeletes emlékezések szüleményei. A kurucvilág egykorú emlékeiből sokat átvett s korunkra szállított a népköltészet is. De élénk érdeklődést mutat a régi hősök emléke s a kuruc érzelemvilág iránt az egész nemzet is. Pál évvel ezelőtt KÁLDY GYULA a régi kuruc dallamokat gyűjti össze, s előadásukkal az egész hazában szokatlan lelkesedést kelt; Endrődi Sándort pedig annyira megihleti a költői maradványok varázsa, hogy Kuruc dalok cím alatt (1897.) egész kötet költeményt ír, újra költve, stilizálva a régi töredékeket s újakat írva a régiek szellemében, és félév alatt újabb kiadása válik szükségessé.
Valóban, a közszellemnek e fogékonysága is eléggé bizonyítja, hogy ama nemzeti küzdelmek emléke milyen mélyen bevésődött a magyar nép lelkébe, s hogy a költői és zenei emlékeikben lüktető szellem mennyire áthatotta egész nemzeti köztudatunkat!
)
B. PALOCSAY GYÖRGY ÜDVÖZLŐ VERSE ÖZV. BOTTYÁNNÉ GR. FORGÁCH JULIANNÁHOZ. 1710.
(Eredetije Thaly Kálmán gyűjteményében.)
