Jezsuita színműírók
Jezsuita színműírók
A jezsuiták drámáik jelentékeny részét olasz, német és francia rendtársaiktól kölcsönözték. A kozmopolitikus iránynak lévén hívei, a nemzeti és a népies iránt nem nagy előszeretetet mutattak. Drámáik tárgyait legszívesebben a világtörténetből merítették, s úgy írták azokat meg, hogy Európa bármely színpadán előadhatták. Finom míveltségük nem tudott leereszkedni népünk gondolkozásmódjához, ők az előkelő világ nevelői és pártfogoltjai voltak, színi előadások nagyobbrészt azoknak szóltak, azok ízlésének és gondolkozásmódjának feleltek meg. A fény és pompa nagyban uralkodott színtermeikben, de népünk kedvelt alakjai csak igen ritkán voltak bennök láthatók. Érdemük azért mégis nagy; mert közel kétszáz évig – irodalmunk legszomorúbb korában – fentartották és táplálták a hajlamot a színjáték iránt. Ha Mária Terézia korában el nem törlik a szerzetet, bizonyára ők is csatlakoznak a magyarosító irányhoz. Látszik ez abból a körülményből is, hogy a múlt század közepén már mindig gyakoribb lesz iskoláikban a magyar nyelvű, hazafias érzéseket hirdető színi előadás.
