Bod Péter
Bod Péter
Sokkal kisebb körű s terjedelmű, de minden ízében magyar és kálvinista, Bél valamivel ifjabb kortársának, a székely BOD PÉTERnek irodalmi munkássága. Ő is részesűlt a külföldi, hollandiai iskolázás áldásában, de csakhamar visszatért, és mint egy főúri hölgy, Bethlen Kata, udvari káplánja, majd mint magyar-igeni lelkész élt, szűk viszonyok közt, távol a míveltség minden középpontjáról. Annál szívósabban ragaszkodott szerette Erdélyéhez és annyi vihar által fenyegetett egyházához. Legtöbb műve az általános és erdélyi egyházi történelemnek van szentelve. A régebben ismeretesek közt a legfontosabb a Smirnai sz. Polikárp, avagy Erdélyi reformatus püspöknek históriájok (1765), de ez is alig több egy kompendiumnál. Csak két év előtt jelent meg megmaradt kézirata után Leidában – hol tanúlt – a magyar református egyház története latin nyelven. E mű emléke hazafiságának és szenvedélyes, a korabeli üldözések által még fokozott felekezeti szellemének. Akkor nem is jelenhetett meg hazánkban, hisz szerzőjét még a Sz. Polikárp és a még ártatlanabb Magyar Athenás miatt is üldözték. Ez utóbbi az első magyar nyelven írott, szorosan vett irodalomtörténeti munka, több mint 528 magyar irónak tartalmazza betűsorba szedett életrajzát. Kritikának vagy tanúlmánynak alig van nyoma, a felekezetiség különösen abban nyilatkozik, hogy több protestáns írót méltat megemlítésre és többet ír felőlük. Hogy csak egy példát említsünk: Pázmány Péterrel egy lapon végez, Alvinczi Péternek pedig négyet-ötöt is szentel. Mária Terézia korában bűn volt már ez is. »Ez a nagy férfiú – írja 1775-ben néhány évvel Bod halála után, a piarista Horányi – elméjének kitünő emlékeivel nem közönséges büszkesége Erdélynek és általános tetszést nyert volna, ha, tekintettel a viszonyokra, enyhébben és okosabban írt volna. Mert ha önszántunkból vetjük magunkat a rohanó árba és azzal szembe akarunk szállani, a vad hullám el fog sodorni.«
Bod Péter.
Ez a minden szembenállót elborítással fenyegető ár nem volt más mint az uralomra jutott katholikus restauráció.
A karlovici és szatmári békekötések alapján rekonstruált Magyarországnak, melyet méltán neveztek »Hungaria Nova«-nak, állami és társadalmi felfogásán a »Regnum Marianum« eszméje uralkodott. A Habsburgházból származó királyok alatt, aránylag rövid időben, oly óriási eredményeket vívtak ki a törökökkel, felkelőkkel és protestánsokkal szemben, hogy lehetőnek látszott a buzgóbbak előtt Sz. István birodalmának egy vallásúvá tétele, a Boldogasszony tisztelete ellenzőinek, mert még a törvénykönyv is ilyeneknek bélyegezte Luther követőit, megsemmisítése. Nem sikerűlt-e, alig egy emberöltő előtt ugyanazon terv Franciaországban, hol pedig egy teljes századon át elsőrangú politikai tényező volt a hugenotta elem? A szándék megvalósitásához a főúri és nemesi katholikus társadalom szolgáltatta a világ, az egyházi és első sorban a jezsuita-rend, a szellemi fegyvereket. Kimondhatjuk már, hogy e terv keresztülvitele ép oly kevéssé felelt volna meg hazánk érdekének, mint a tényleges viszonyoknak, de az kétségbe nem vonható, hogy, mint minden reakció, mely a múltban keresi az ideált, erős lendületet adott a történeti kutatásoknak.
Bod Péter Magyar Athenasának címlapja.
