A HALOTTI BESZÉD.

Teljes szövegű keresés

A HALOTTI BESZÉD.
A LEGELSŐ összefüggő szövegű magyar nyelvemlék a XIII. század elejéről maradt fenn. Ez a Halotti Beszéd. A gyászoló emberek ott állnak az elhunyt keresztény hívő koporsója mellett s ez jó alkalom az egyházi szónoknak, hogy figyelmeztesse híveit: Ime, por és hamu vagyunk! Az Isten sok malasztban teremtette az emberek ősét, megajándékozta őt az egész paradicsommal, csak egy fa gyümölcsétől tiltá: «Bizony, amely napon eszel a gyümölcsből, halálnak halálával halsz». De Ádám engedett az ördög csábításainak, evett a tiltott gyümölcsből s ezzel magának és fajának halálát ette. A haragos Isten beleveté őt e bajos világba s bizony egy ember sem kerülheti el a sírvermet. Azért is könyörögnünk kell a meghaltnak lelkéért, hogy a mennyeiek irgalmazzanak neki s a kegyelmes Isten bocsássa meg bűneit.
A Halotti Beszéd szövege betű szerint a következő:
Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc. ysa pur es chomuv uogmuc. Menyi milostben terumteve eleve miv isemucut adamut. es odutta vola neki paradisumut hazoa. Es mend paradisumben uolov gimilcictul munda neki elnie. Heon tilutoa wt ig fa gimilce tvl. Ge mundoa neki meret nu enevc, ysa ki nopun emdul oz gimils twl, halalnec halalaal holz. Hadlaua choltat terumteve isten tvl. ge feledeve. Engede urdung intetvinec. es evec oz tiluvt gimilstwl, es oz gimilsben halalut evec. Es oz gimilsnec wl keseruv uola vize. hug turchucat mige zocoztia vola. Num heon muga nec. ge mend w foianec halalut evec. Horoguvec isten. es veteve wt ez muncas vilagbele. es levn halalnec es puculnec feze. es mend w nemenec. Kic ozvc. miv vogmuc. Hug es tiv latiatuc szumtuchel. isa es num igg ember mulchotia ez vermut. ysa mend ozchuz iarov vogmuc. Wimagguc uromc isten kegilmet ez lelic ert. hug iorgossun w neki. es kegiggen, es bulscassa mend w bunet. Es vimagguc szen achscin mariat. es bovdug michael archangelt. es mend angelcut. hug uimaggonoc erette. Es uimagguc. szent peter urot. kinec odut hotolm ovdonia, es ketnie, hug ovga mend w bunet. Es vimagguc mend szentucut. hug legenec neki seged uromc scine eleut. hug. isten iv uimadsagucmia bulsassa w bunet. Es zoboducha wt urdung ildetuitvl. es pucul kinzotviatwl. es vezesse wt paradisu nugulmabeli. es oggun neki munhi uruzagbele utot. es mend iovben rezet. Es keassatuc uromchuz charmul. Kirl.
Scerelmes bratym uimaggomuc ez scegin ember lilki ert. kit vr ez nopun ez homus vilag timnucebelevl mente. kinec ez nopun testet tumetivc. Hug ur uvt kegilmehel abraam. ysaac. iacob. kebeleben helhezie. hug birsagnop ivtua mend w szentii es unuttei cuzicun iov felevl iochtotnia ilezie wt. Es tiv bennetuc. clamate III. K.
A szöveg olvasása a mai irodalmi nyelven:
Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony, por és hamu vagyunk! Mennyi malasztban teremté elsőnek Isten mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki paradicsomot házává. És mind paradicsomban való gyümölcsökből mondá neki, hogy éljen. Csak tiltá őt egy fa gyümölcsétől. De mondá neki, miért ne egyék: «Bizony, amely napon eszel a gyümölcsből, halálnak halálával halsz». Hallá holtát teremtő Istentől, de feledé. Engede ördög csábításának és evék a tiltott gyümölcsből és a gyümölcsben halált evék. És a gyümölcsnek oly keserű vala íze, hogy torkukat megszakasztja vala. Nemcsak magának, de mind ő fajának halált evék. Haraguvék Isten és veté őt e munkás világba és lőn halálnak és pokolnak fészke és mind ő nemének. Kik azok? Mi vagyunk. Ahogy ti is látjátok szemetekkel. Bizony, egy ember sem mulhatja e vermet; bizony, mind ahhoz járók vagyunk. Imádjuk Urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon őneki és kegyelmezzen és bocsássa meg mind ő bűnét. És imádjuk szent asszonyt, Máriát, és boldog Mihály arkangyalt és minden angyalokat, hogy imádkozzanak érette. És imádjuk szent Péter urat, kinek adatott hatalom oldania és kötnie, hogy oldja mind ő bűnét. És imádjuk mind a szenteket, hogy legyenek neki segítői Urunk színe előtt, hogy Isten ő imádságuk miatt bocsássa meg ő bűnét. És szabadítsa meg őt ördög üldözésétől és a pokol kínzásától és vezesse őt paradicsom nyugalmába és adjon neki mennyországba utat és minden jóban részt. És kiáltsátok Urunkhoz háromszor Kyrie eleison!
Szerelmes barátim! Imádkozzunk e szegény ember lelkéért, kit Úr e napon e hamis világ tömlöcéből kimente, kinek e napon testét temetjük, hogy Úr őt kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob kebelébe helyezze, hogy az ítéletnap eljöttével minden szentei és választottai közé jobbfelől iktassa, élessze fel őt. És ti benneteket. Clamate ter Kyrie eleison!
A betű szerint közölt szöveg vizsgálatában figyelembe kell venni az ismeretlen író teljes bizonytalanságát a beszéd leírásában. Még a későbbi századok helyesírásában is feltűnően nagy az ingadozás és következetlenség, annál kevesebb helyesírási támasztéka volt a Halotti Beszéd írójának. Általában a középkorban tetszése szerint írt minden író, mert nem volt a világon semmi irányítása. Aki ebben az időben magyarul próbálta gondolatait pergamenre vetni, pusztán csak a latin helyesírás után igazodhatott. képzelhetni nehéz helyzetét, mikor egyik-másik magyar hangra több betűt is talált a latinban, viszont számos magyar hangra egyáltalában nem akadt latin betű s így a kolostorában elszigetelten írogató szerzetesnek magának kellett a speciális magyar hangokra az új betűket vagy betűösszetételeket kitalálni.
Ami a szöveg legvalószínűbb egykori kiejtését illeti, itt két szempont veendő figyelembe. A Halotti Beszéd az akkori magyaroknak csak egyik nyelvjárását mutatja be s így valószínű, hogy a «szümtükkel» és «pur» kiejtés mellett megvolt más vidékeken a «szömtökkel», «szemetekkel» és «por» kiejtés is; hasonlóképen a többi hangváltozás. Tekintetbe kell venni továbbá, hogy a Halotti Beszéd szövegét feltehetőleg idegenajkú ember írta s így nemcsak kiejtésében, hanem ragozásában is lehetnek hibák és hiányok.
A Halotti Beszéd első része vázlatos elbeszélés az első emberpár bukásáról; második része imádságra való felszólítás. Ezt a prédikációs formát általánosan használták a középkorban. Közvetlenül a Halotti Beszéd után van is egy latin halotti Sermo a Pray-kódexben s ez a halotti elmélkedés nemcsak tárgyra, hanem gondolataira nézve is hasonló a magyar nyelvemlékhez. Bizonyára mintául is szolgált a Halotti Beszédet fogalmazó bencés szerzetesnek. Alapgondolatuk ugyanaz, kidolgozásuk rokon. A magyar egyházi szónok igazi érdeme első sorban a magyar nyelv alkalmazásában van.
A Halotti Beszéd második részének – a hagyományosan Könyörgésnek nevezett szövegnek – latin eredetije megtalálható számos középkori kódexben. A latin eredetin alapuló magyar szöveg elég sikerült fordítás.
A Halotti Beszéd megértése első olvasásra sem ütközik nagyobb nehézségekbe. Ez a nyelv már a mai magyarság nyelve. Olyan, mint egy szokatlan tájszólás, mely azonban mégis érthető. Szövege világosan mutatja, hogy a magyar nyelv az 1200. év táján már teljesen kialakult, úgy hogy lényegében elég jól megérthetjük az árpádkori magyarok beszédét.
Az értékes szövegből az árpádkori magyarok nyelvére nézve több fontos nyelvi tanulságot meríthetünk. Megőrizte a Halotti Beszéd néhány szótőnek a mainál teljesebb alakját, néhány képzőnek eredetibb formáját, néhány ragnak ősibb ejtését. Egyes ragok eredeti, teljesebb alakjukban láthatók és hangrendi illeszkedés nélkül járulnak a tőhöz. Az idegenből átvett szavak még igen csekély változást mutatnak s akad a szövegben több olyan magyar szó, mely azóta kiveszett. Némelyik szónak módosult a jelentése, itt-ott mondattani változások is észlelhetők. Az idegen eredetű szavak erős szláv hatásra s az első magyarországi keresztény hittérítők jelentékeny részének szlovén eredetére vallanak. Nyelvjárási szempontból a szöveg dunántúli jellegű.
A Halotti Beszéd első része 26 sorból áll, második része 6 sort foglal magában. A 32 soros nyelvemlékben összesen 274 szó van. Betűi nyomtatásszerűen, álló írással, kapcsolás nélkül sorakoznak egymás mellé. Egyetlen írásjele a pont: a mondatokat és részeit ezzel választja el. Hogy a szöveg a szerzőnek eredeti kézírása-e vagy másvalakinek a másolata: ez a kérdés eldöntetlen. Valószínű, hogy a szöveget a Halotti Beszéd szerzője írta bele a kódexbe. Ez a névtelen szerző a Dunántúl egyik nyelvjárását beszélte.
A Halotti Beszéd egy árpádkori latin miséskönyvnek, a Pray-kódexnek 154. levelén olvasható. Ezt a latin kódexet 1226 előtt fejezték be. 172 hártyalevélből áll. Tartalmát egy teljes miséskönyv, egyházi rendszabályok, naptár, halotti szertartások és krónikás följegyzések teszik. Legnagyobb részét három kéz írta, de ezenkívül a lapszéleken és sorközökben valami harminc kéz írása ismerhető fel. A kódex egykor a pozsonymegyei Deáki község bencés templomának tulajdona volt, innen a pozsonyi káptalan tulajdonába, 1813-ban a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába került. Felfedezőjének, Pray György történetírónak, nevét viseli.
A magyar szövegnek a latin kódexbe való beírása valószínűleg az 1200-as években történt. Talán valamelyik idegenajkú pap kisegítésére jegyezték bele a magyar beszédet a latin szertartáskönyvbe, hogy a magyarul nem tudó lelkész felolvashassa vagy megtanulhassa szövegét. Valószínű, hogy a beíró sem tudott tökéletesen magyarul. Abban az időben a hazai kolostorok tele voltak külföldi szerzetesekkel s a magyarországi nem magyar ajkú lakosság közül is sokan felnőtt korukban álltak be egy-egy szerzetbe, amikor már nehezen ment a nyelvtanulás. Néhány nyelvi sajátság alapján joggal feltehető, hogy a névtelen beszédíró nem volt magyar anyanyelvű ember. Épen azért fogalmazta meg magyarul is szónoklatát, hogy biztosabb legyen dolgában. A gyászoló gyülekezet magyar volt s a papnak ügyelnie kellett mondatszövésére.
Maga a szertartás és a beszéd elmondása a következőképen történt. A halottat a templomból kivitték a temetőbe, a nyitott sírt a pap szenteltvízzel meghintette, égő tömjénnel megfüstölte, utána a halottat imádkozás közben leeresztették a sírba s ekkor következett a halotti beszéd a körülálló nép anyanyelvén. Előtte és utána latinul folyt a szertartás, csak a hívekhez intézett beszédet mondták magyarul. A beszédben a gyászoló gyülekezetet a keresztény életre buzdították, egyben felszólították az egybegyülteket arra, hogy imádkozzanak az elhúnyt lelki üdvösségéért. Egyházi szemmel nézve a Halotti Beszéd második része nem Könyörgés, hanem egyszerűen szerves része a temetési beszédnek, még pedig az imádságra való felszólító része. Maga az imádság hiányzik a szövegből: ez lett volna a Könyörgés s nem az, amit ma annak neveznek. A könyörgésnek ugyanis közvetlenül Istenhez beszélő jellege azaz szoros imádságformája van, míg a Halotti Beszéd úgynevezett Könyörgésében nem Istenhez fordul a pap, hanem a gyászolókat szólítja meg, hogy előkészítse őket a beszéd után következő – de itt hiányzó – imádságra: a Könyörgésre.
A nevezetes nyelvemlék tárgyalásához – a szöveg kiejtésének megállapításán és magyarázatán kívül (Révai Miklós, Döbrentei Gábor, Toldy Ferenc, Imre Sándor, Budenz József, Simonyi Zsigmond, Szinnyei József, Zolnai Gyula, Erdélyi Lajos, Mészöly Gedeon.) – több érdekes vita fűződött. Szerzőjét egyesek tót embernek tartották. (Cornides Dániel, Dugonics András, a Debreceni Grammatika szerzői.)
Mások védték tiszta magyarságát. (Sándor István, Révai Miklós, Döbrentei Gábor, Toldy Ferenc s általában minden utánuk következő irodalomtörténetíró és nyelvtudós.) Volt, aki a szövegben másolatot látott. (Szinnyei József, Trócsányi Zoltán.) Mások eredeti fogalmazásnak vélték. (Sebestyén Gyula, Mészöly Gedeon.) Némelyek palóc nyelvjárásúnak mondták a szerzőt. (Kazinczy Ferenc, Toldy Ferenc, Arany János.) Legtöbben valamelyik dunántúli nyelvjárás mellett foglaltak állást. (Döbrentei Gábor, Simonyi Zsigmond, Széchy Károly, Horváth Cyrill, Réthei Prikkel Marián.) Az egyik kutató közelebbről is megjelölte a szerző kiejtésének eredetét a nyitramegyei palóc vidék és a pozsonymegyei Csallóköz által határolt mátyusföldi nyelvjárásban. (Erdélyi Lajos.)
Kiadások. – Pray György: Vita S. Elisabethae viduae nec non B. Margaritae virginis. Nagyszombat, 1770. (A szöveg első említése hét mutatványsor kíséretében.) – Sajnovics János: Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse. Nagyszombat, 1771. (A szöveg legnagyobb részének közlése Faludi Ferenc olvasásával. A Demonstratio 1770-es dániai kiadásában, mely a nagyszombati kiadást egy évvel megelőzte, még nincs szó a Halotti Beszédről.) – Koller József: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. Pozsony, 1782. (A teljes szöveg első közlése a latin misekönyv ismertetésével.) – Révai Miklós; Antiquitates literaturae Hungaricae. I. köt. Pest, 1803. (A szöveg mélyreható magyarázata.) – Döbrentei Gábor: Régi magyar nyelvemlékek. I. köt. Buda, 1838. (Bő magyarázatok, sikerült hasonmás.) – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. (Magyarázatok, repertorium, hasonmás.) – Jakubovich Emil és Pais Dezső: Ómagyar olvasókönyv. Pécs, 1929. – Azonkívül számos szövegközlés és hasonmás még középiskolai tankönyvekben is.
Irodalom. – Pray György, Sajnovics János és Révai Miklós könyvei óta nagyon sokan foglalkoztak a Halotti Beszéddel. Főképen egyes szavait magyarázták. (Döbrentei Gábor, Toldy Ferenc, Mátyás Flórián, Erdélyi János, Hunfalvy Pál, Budenz József, Imre Sándor, Jancsó Benedek, Négyesy László, Szarvas Gábor, Simonyi Zsigmond, Szinnyei József, Zolnai Gyula, Melich János, Erdélyi Lajos, Mészöly Gedeon.) – Horvát István: A magyar nyelv régi maradványairól. Tudományos Gyüjtemény. 1835. évf. (Hasonmással.) – Döbrentei Gábor: Régi magyar nyelvemlékek. I. köt. Buda, 1838. (A szerkesztőn kívül Ocskay Antal fejtegetései.) – Toldy Ferenc: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. I. köt. 3. kiad. Pest, 1862. (A szerző más könyveiben is bőven foglalkozott a Halotti Beszéddel.) – Blomstedt Oszkár: Halotti Beszéd. Helsingfors, 1869. (Finnnyelvű könyv: benne a nyelvemlék olvasása Budenz József szerint.) – Békesi Emil: A Halotti Beszéd kora és hazája. Figyelő. 1877. évf. – Fejérpataky László: Irodalmunk az Árpádok korában. Budapest, 1878. – Simonyi Zsigmond: A régi nyelvemlékek olvasásáról, fő tekintettel a Halotti Beszédre. Budapest, 1880. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. Két kötet. s. kiad. Budapest, 1888–1890. – Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Két kötet. Budapest, 1893. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Széchy Károly: A Pray-kódex ügyében. Irodalomtörténeti Közlemények. 1895. évf. – Sebestyén Gyula: A Halotti Beszéd szerzője és kora. Nyelvtudományi Közlemények. 1898. évf. – U. az: A Pray-kódex kora. Magyar Könyvszemle, 1898. évf. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest. 1899. – Réthei Prikkel Marián tanulmánya: A pannonhalmi főapátság története. I. köt. Budapest, 1902. – U. az: A Pray-kódex. Budapest, 1903. – Artim Mihály: A Halotti Beszéd és Könyörgés rituális szempontból. Bártfa, 1903. – Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 2. kiad. Budapest, 1905. – Szinnyei József: A Halotti Beszéd másolatvoltáról. Magyar Nyelv. 1905. évf. – U. az: A magyar nyelv. 6. kiad. Budapest, 1906. – Mészöly Gedeon: A Halotti Beszéd nemmásolatvoltáról. Magyar Nyelvőr. 1908. évf. – Melich János; Révai Miklós első magyarázata a Halotti Beszédről. Magyar Nyelv. 1908. évf. – Trócsányi Zoltán: A Halotti Beszéd. másolatvoltáról. Nyelvtudományi Közlemények. 1909. évf. – Mészöly Gedeon: Még megfejtetlen alakok a Halotti Beszédben. Magyar Nyelvőr. 1909. évf. – Sztripszky Hiador: Jegyzetek a görög kultúra árpádkori nyomairól. Budapest, 1913. – Barla Szabó Titus: Legrégibb nyelvemlékünk, a Halotti Beszéd keletkezési helye és szerzője. Lőcse, 1913. – Erdélyi Lajos: A Halotti Beszéd nyelvjárása. Magyar Nyelvőr. 1914. évf. – U. az: A Halotti Beszéd íráshibái és olvasásuk. Magyar Nyelv. 1914. évf. – U. az: A Halotti Beszéd mint nyelvjárási emlék. Budapest, 1915. – Czebe Gyula: A Halotti Beszéd és Könyörgés s a görög és latin szertartás. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1915. évf. – Karácsonyi János: Hol írták a Halotti Beszédet? Magyar Nyelv. 1925. évf. – Trócsányi Zoltán: A régi magyar irodalom breviáriuma Gyöngyösiig. Berlin, 1925. – Mészöly Gedeon: A Halotti Beszéd hangtörténeti és alaktani sajátságai. Szeged, 1926. – Szinnyei József: A Halotti Beszéd hang- és alaktana. Magyar Nyelv. 1926. évf. – U. az: Utószó a Halotti Beszéd alaktanához. U. o. 1926. évf. – László Vince: A Halotti Beszéd úgynevezett Könyörgéséről. Irodalomtörténet. 1926. évf. – Kniezsa István: A magyar helyesírás a tatárjárásig. Magyar Nyelv. 1928–1929. évf. – Jakubovich Emil és Pais Dezső: Ómagyar olvasókönyv. Pécs, 1929.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages